2016-ban 2016 km: 21. heti összefoglaló

A januári 100, 
a februári 102, 
a márciusi 125, 
az áprilisi 222, 
a májusi 159, 
a júniusi 257 km, 
a júliusi  197 km után 
augusztusban megvan 136 km.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hosszú hétvége

Májusban is jártam itt, most újra. Az akkori csapat kicsit kibővítve.

Gyönyörű hely, erdőszél, jó csapat, nyugalom, semmi nincs kötelező jelleggel, jó hangulat, sok nevetés... A pihenés pedig rámfért, bár egy pár napos mélyaltatásban tudnám talán csak kialudni magam...

Amíg szállingózott a csapat (sok helyről jöttünk), Zs. kibontott egy doboz Zsigulit. Sör és nagyon finom.

(Az imitált piálás. Nem vagyok a művésze.)

Mindhárom nap cicás volt. Ez az első. Persze mindet megdajkáltam, megsimogattam.

Az első este a beszélgetésé volt. No és a pálinkáé. V-é, és egyszerűen mennyei.

Jó későn, már senki nem fázott, elsétáltunk a közeli csárdába enni. A fél csapat nem is volt éhes, én sem, így csak egy zöldség köretet kértem, ami hatalmas adag volt és nagyon finom.

A csárdában valahogy vicc mesélő est kerekedett, hát szó szerint folytak a könnyeim a kacagástól, annyi szuper vicc hangzott el.

Visszatérve a szállásra még hajnalig folyt a pálinka, a móka.

És tüzet is gyújtottunk.

Alvás nem sok volt, főleg, mert voltak szúnyogok a szobában...

Másnap reggel elsőnek keltem, tusolás, szép reggel, kávé.

És újabb cica.

És strand. 

Ahol -augusztus 20-a lévén- egész napos program is volt a fürdőzés mellett.

Pl. karate-, aerobic-, karika- és rúdtánc bemutató.

Kézműves vásár.

A strand hatalmas (!!!).

Séta közben karikatúra is készült rólam, M-nak köszönhetően.

És délutántól jöttek a koncertek. Bódi Guszti.

Kelemen Kabátban.

Tudtam, hogy van egy ilyen nevű zenekar, de nem ismertem őket. A koncerten kiderült, hogy három számukat mégis ismerem, de nem tudtam, hogy az övéké. A zenekar egyébként élőben játszott, hatalmas elánnal, mintha százezren lettünk volna. És meg kell jegyezzem: élőben sokkal (!) jobbak a dalok, mint a stúdiófelvételen.

Csütörtök

(update 2016.08.22)

Reggel iszonyatosan fájt a fejem. Nem vettem be gyógyszert, mert attól képtelen vagyok koncentrálni. Hát így meg a fájdalomtól ment irtó nehezen. Aztán annyian jöttek, hogy kénytelen voltam odafigyelni, megjegyezni, jól pénzt számolni, pontosan visszaadni, ha nem akartam plusz köröket róni, amire egyébként sem lett volna idő. És egyszer csak délután, amikor volt egy kis szusszanásnyi idő, azt vettem észre, hogy nem fáj a fejem. Pedig inni se volt időm. 

R: 4 vajas kalács, kávé

E: fél adag nagyon csípős csirke (kínai) vagy öt részletben elfogyasztva, marék mandula

V: tojássaláta (4 tojásból)

Van egy visszatérő álmom. Valós helyszínen, valós ismerőseim (P. Cs. G.) "szereplésével", olyannyira valóságosan, hogy ebben a pillanatban sem hiszem el, hogy nem történt meg és nem voltam-voltunk ott. Egyetlen esemény változik csak benne. Az eleje. Eleinte felhőszakadás miatti földcsuszamlás vezette be a "filmet", mostanában hóakadály. Minden más mindig ugyanott van, ugyanazokkal, ugyanúgy. Azt mondják, a visszatérő álom üzenetet hordoz. Hát fel van adva a lecke, hogy megfejtsem, mi akar lenni ez az egész.

Bölcs

Szerda

(update 2016.08.22)

És az idő egészen délutánig ilyen volt: istentelen dörgéssel-villámlással leszakadt az ég, ömlött az eső majd' egy órán keresztül, aztán nyugalom, majd újra szakadó eső viharral.

Tíz óra körülre szép kis csapat lett bent, sokan menekültek be a vihar elől. És ma különösen beszélgetős kedvükben voltak az emberek. És lett két "fiam" is, a sztori hosszú, a lényeg: két tizenéves gyerkőc volt bent szinte egész műszak alatt az üzletben, jókat beszélgettünk (közben persze dolgoztam), sokat kérdeztek, Ráckeresztúrról jöttek. Csak fél hatkor sütött ki a nap, addigra a teraszt -ma már többedszerre- letörölgettem, tettem ki néhány asztalhoz párnákat is, az emberek pedig előbújtak a vihar elöli rejtekeikből és beültek kávézni, mintha addig az időjárásban semmi nem történt volna.

Hatkor hazajöttem, itthon ez-az, aztán este szóda a fiúkkal. Csak röviden, most ennyire futotta.

Jó éjt!

kép