Szálloda. Reggeli. A kávégépnél állok, csöpög a nedű a csészébe. Közben körbefuttatom a szemem a termen. A sarokban egy férfi ül, ismerősnek tűnik. Ránézek a kávéra, még várnom kell. Újra a férfira vetődik a tekintetem: Buda László. Á, az nem lehet! A harmadik pillantásra már majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az. Kiszaladok és egy ott dolgozótól megkérdezem. Nem adhat ki személyes információt, de a mosolyából tudom a választ. Melyik könyv van nálam? Buda László: Mit üzen a tested. Izgatottan robogok fel a szobába érte, majd Lászlóhoz lépek és dedikáltatom. Még pár szót váltunk is. Például arról, hogy járok szomatordrámára (ami az ő módszere) Zs-hoz, aki nála tanult. És hogy hálás vagyok a módszerért, mert működik.
Ha erre a sztorira gondolok, most is mosolygok.
Ezt a könyvet a múltkori siófoki kiruccanáson vettem. Azon a könyvutalványon, amit a b-i kollégainőimtől kaptam az 50. születésnapomra.
De jó! Ez a találkozás is ad energiát és erőt még. :)))) Szeretettel gondolok Rád! Betty
VálaszTörlés