Pénteken húzós nap volt. Reggel 8-ra vittem M-t kötözésre (nem gipszelték a törött kisujját, hanem sínbe tették, a törés mellett seb is van az ujjon, ezért kell kötözni), aztán gyógyszertár, háziorvos és Tankerület kétszer (nem stimmelt a táppénzes papírom), fogorvos: kiderült, hogy későbbre van időpontom. Úgyhogy később fogorvos újra, kaptam antibiotikumot, így gyógyszertár újra. M-t hazahoztam, én még visszamentem a papírboltba egy határidőnaplóért, mert muszáj a suliban mindent felírnom. Éreztem én már a nap folyamán, hogy olyan furán-nehezen vagyok. Köhögök pár napja és néha fújom az orrom. Persze belázasodtam. Betoltam egy Neocitránt és aludtam 2-től este 6-ig. Este egy újabb adag Neo, aludtam 10-től reggel fél 8-ig.
Ma (szombat) már nem volt lázam, azért reggel ment még egy Neocitrán és este is lehúzok egyet a biztonság kedvéért.
A gyomrom olyan mértékben rossz, hogy alig tudok enni. Hogy valamit jóízűen el tudnék fogyasztani, az mostanában nem játszik. Talán a szőlő az, amit szemezgetve viszonylag szívesen megeszek.
Megy reggelente a Progastro, azért az antibiotikum elé megiszok egy Normaflore-t, de február óta több antibiotikumot kaptam, mint 50 év alatt bármikor összesen, emellett ennyi fájdalomcsillapítót az endós utolsó évemben ettem. Az étvágytalanság-ételundor előnye: fogytam két kilót. Ilyenkor hálás vagyok, hogy híztam, és nem a normál súlyomból ugrott le ez a kettő. Már csütörtökön összeírtam, mit fogok dobozolni a munkanapokra, de azt hiszem, nem kell túlbonyolítanom, fölösleges főzni azért, hogy majd kiöntsem, kitalálok valami egyszerűbbet, amit talán képes leszek megenni.
Anyunak tegnap volt a születésnapja. A hetvenkettedik. És már a második nélküle.
És nem sírtam. M-val még beszélgettünk is róla. Gyújtottam gyertyát a teraszon és magamban boldog születésnapot kívántam neki. (És most sem sírok, amikor ezt gépelem. Bármilyen hihetetlen, de a szomatodrámán egy részben sikerült tisztáznom magamban anyu halálát.)
Anyuval kapcsolatban mindig eszembe jut mami is.
Mentem ki a konyhába, ránéztem a konyhaasztalra. A bal oldal "M-é", a jobb az "enyém". Látszik a káosz a jobb oldalon. Mert sok dologba belekezdek, de egyiket sem fejezem be. Így minden csak gyűlik, hogy "majd", "majd holnap", stb. Itt jön a képbe mami. Ő mindig elkezdte leszedni az asztalt ebéd után, amint végeztünk. Én lassan szoktam enni, előlem is mindig el akarta venni a tányért, úgy kellett neki szólni, hogy "Mami, én ezt még megenném!" 😆 Amint kiléptünk nála a verandából, rögtön pakolt, rendet rakott, mosogatott. És akkor ránéztem a konyhaasztalra. Jesszus, mami, már mondanád, hogy "Timcsikém!", és szomorúan összecsapnád a két tenyeredet.
Így hát fogtam magam és 5 perc alatt rendet vágtam. Igen: 5 perc alatt...
(Ami fontos -víz, gyógyszerek, a "mindenes" kosár-, maradt. De mennyivel másabb az összkép.)
És ez 5 perc volt. A kupi hetek óta gyűlt. Van mit tanulnom. (Például nem halogatni.)
Két napja parázok a sulikezdés miatt. Hiszed vagy nem, a legtöbbször úgy érzem: nem vagyok képes tanítani, nem tudok emberek között lenni, képtelen vagyok kiszolgálni a rendszert, ezer sebből vérzik... Aztán ma megbeszéltem magammal: amit tudok, megteszek (a gyerekekért), a többi nem az én saram. (Sajnos nem írhatok konkrétumokat, a Státusztörvény aláírásával -ma sem vagyok büszke rá- beleegyeztem abba, hogy tilos a munkámról negatívan nyilatkoznom.) A gyerekekre kíváncsi vagyok. Majdnem 80 új picit fogok megismerni (mert idén Sze-ben is tanítok), ez mindig izgalmas (és kihívás).
Vese-ügyileg 95%-ban rendben vagyok.
A mozgásbeszűkülés jó 80%-kal jobb. Életmentő a gyógytorna, komolyan mondom: egy csoda.
Most viszont későre jár, tusolnom kell még, aztán alvás. Holnapután munka.
Drága Timikém❣💖💞
VálaszTörlésOlyan jó, hogy ezeket is kiírod magadból, terápiás, az biztos. A Mamidban én magamra ismertem. :) Mindig mosogatok, az edényeket már főzés közben is, és alig várom, hogy valaki megegye a kaját, már szedem le a tányérokat és mosogatok, mint egy mosómedve. :) A múltkor pont így jártam, szedtem össze az üres kávéscsészéket, és Uzsi a lányom azt mondta : Anyu még van benne! :):) Vissza is adtam neki gyorsan a csészéjét és örültem, hogy nem pincéfogással nyúltam bele. :):) Nagyon jól haladsz előrefelé, az írásaid tükrözik a lelkiállapotod. Hétfőn nagy levegő és tényleg csak a gyerekekkel törődj. ♥♥♥
VálaszTörlésRendbe fogsz jönni. Biztosan stresszel az iskola is. Ennyi idő után újra dolgozni menni, ha nem érzed magad jól nem teheted majd meg, hogy lepihensz, stb. Én home office-ban dolgozom a covid kezdete óta, aránylag szabadnak érezve magam el sem tudnám képzelni, hogy újra buszokra, bkv-re szálljak (Pesten dolgozom, és attól sokkal messzebb lakom), fussak, rohanjak, oda és vissza, hogy mindent elérjek, stb.). Lehet, hogy egy munkahelyváltás is jót tenne, bár tudom, hogy ez nagyon nehéz, és sehol sem leányálom dolgozni és nincs sok jó hely (ovi, iskola), és könnyű ezt mondani, de nekem eszembe szokott jutni Rád gondolva ez a lehetőség... Vannak "barátságos" étvágynövelők, illetve amik az emésztést segítik: https://www.pharmy.hu/webshop/specialis-vitaminok/etvagynovelok?srsltid=AfmBOop3XcCIuqA8itZWfcQ7P3Aomy6T9eYxbT4X5frQU-_eXLahz-_4
VálaszTörlésRemélem, hogy a holnap több jót hoz, mint rosszat, és jobb lesz, mint amire gondolsz. :) Szeretettel gondolok Rád! Betty
Esetleg probald ki a komenymaglevest piritott kis kenyerkockaval.Ha nem jo a gyomrom nekem jol esik. Vigyazz magadra.Holnapi napon ne stresszelj, megoldod rutinbol. Milyen az orarended?
VálaszTörlés