Évzáró Sz-on

Nagyon gyúrtam lélekben arra, hogy ma el tudjak menni a sz-i évzáróra. Hiszen ott már nem tanítok jövőre. Még egyszer látni a gyerekeket...

M. elvitt (vezetni még nem merek). 

Az a sok ölelés, a sok jó szó...

Eleve, hogy foglaltak nekem a szülők helyet. (Ld. fotó) Hogy kaptam ajándékot a kollégáktól. 

Nehéz, ha az ember gyerekekkel dolgozik. Mert megszereti őket. És amire megszereti őket (és ők őt), amire megtalálja velük a hangot, amire megismerik egymást és tudják egymást respektálni, akkor azt mondják: ennyi volt. 

M. elvitt. A teremben volt klíma (hála). Foglalt helyem (hála). Tényleg csodaszép, igényes műsor. Gyerekek, szülők, kollégák, akikkel egy tanévet együtt töltöttem. Akiktől, akik által rengeteget tanultam. Egyéni ajándékok. (Mindig kérem: ne vegyenek semmit. Kicsi a lakás, nincs polc, nincs ablakpárkány, ahova bármit tehetnék.) T.-éktól egyedi tervezésű évkönyvet kaptam, a hátuljára ragasztva kinyomtatva  A cinege cipője. (Mert Cs., amikor felmondta év elején, annyira gyönyörűen csinálta, mint egy kis színész. Nagyon megdicsértem, kapott egy plusz ötöst szavalásért, és azóta minden verset színészként szavalt nekem. Ő, aki elmondása szerint utál írni, olvasni, utálja a magyart.) Két matricát kaptam L-től, hogy ragasszam a laptopomra, akkor ott lesz velem minden nap. 

Sorolhatnám.

(Én is vittem ajándékot minden tanítványomnak. Apróság, de biztosan örülnek neki.)

Nagyon nehéz, ha az ember gyerekekkel dolgozik. Mert megszereti őket...