Kedd

Este hét. És most tartok ott, hogy lefordulok a székről.

Reggel fél 7-kor indultam dolgozni. 7-től ügyeltem Sz-on. Három órám volt ott, és volt egy-két szitu, amit nem tudok a normális kategóriába sorolni. Ezek (is) úgy leszívták az amúgy is mini energiámat, hogy hulla fáradtan kocsiztam át B-ra. Ott is volt még 2 órám és egy felügyelet, aztán még dolgoztam 3-ig. Haza, gyors bolt, fel a lakásba. Súly is volt, meg tényleg nagyon fáradt vagyok: szó szerint úgy erőszakoltam fel magam a harmadikra. Az utolsó lépcsőfok után meg kellett álljak. Becsuktam a szemem, próbáltam lélegezni és annyi izomerőt összeszedni, hogy még azt a 6-8 lépést meg tudjam tenni a lakásig.

Tán 10 perc szusszanás, kipakolás után nekiültem dolgozatokat javítani. Este 6-ig. Aztán nekiültem a Krétának. Nincs kész, de este 7-kor azt mondtam: elég. 

A Nagyfőnök azt nyilatkozta: aki nem fér bele a 8 órába, az alkalmatlan. Hát akkor én alkalmatlan vagyok. Mert holnap nyílt nap, de semmit nem készültem (és nem is fogok), nyolc órám lesz 5 óra alatt, aztán az egyik suliban 3-6-ig fogadóóra.

(És ha jön bárki a milliós fizetéssel, megmutatom neki a bérlapomat, el sem hinné, hol vannak a milliók. És mindig elmondom: nekem nem kell magasabb fizetés. Vegyenek el belőle, de munkát is. És ha bárki azzal jön, hogy a munkahelyemről negatívan nyilatkozom, jöjjön hozzám a suliban szövegértésre: a saját érzéseimről írok. A munkahely tökéletes. Én vagyok alkalmatlan. Vili?)

Az előbb tudatosan végiggondoltam a napomat: hol vesztek időt, mit tudnék máshogy, máskor csinálni, hogy beleférjek a nyolc órába. Ha azt szeretném, hogy a gyerekek élvezzék is kicsit az órát, hogy fejlődjenek, akkor 48 óra se lenne elég. De igazából nem találok olyan dolgot, amit máshogy tehetnék. Ja, de igen. Ha a hagyományos, poroszos vegyétek elő a tankönyvet és a munkafüzetet- receptet követem, akkor talán lennének napok, amikor megvagyok nyolc óra alatt. (Na jó, nem ragozom tovább.)

Nem tudom elmondani, leírni, mennyire vagyok fáradt...................

.......................

Még vár a házimunka, összeszedem magam, megyek...