Nem volt ma sem hideg... Anyu lakásában sem. Átmentem a maradék dolgokért. Kb egy órát voltam ott, folyamatosan szakadt rólam a víz. Visszahozta az albérletes emléket, amikor kint is, bent is egyaránt hőgutát lehetett kapni. A végén már szabályosan rosszul lettem, hányinger, lábremegés, ájulás közeli állapot. Nem volt semmi nehéz, de csak négy fordulóval sikerült lehordanom. (Szegény húgom (is) műtét után a 32 fokos panelban... :( )
Halogatás kizárva: Mitsek meghirdetve, és a cucc csak ebbe fér bele, az új kicsike csomagtartója jóval kisebb. Utolsó telekocsi.
Otthon be- és felhordtam a harmadikra. Szerencsére jött M. segíteni, így két kanyart megúsztam.
Kipakoltam a Mitseket is: ne kelljen kapkodni, ha jönnek érte. Még a kesztyűtartóban volt a mogyoró és a ropi, amit anyu tett oda, amikor jártunk mamit látogatni Gyönkre...
Egy éve ezen a héten voltunk maminál.
Anyu teraszán ültünk és néztük a felhőket.
M. főzött, anyut is meghívtuk ebédre.
Anyuval a teraszunkon meggyet bontottunk, amit aztán eltettem. (Ebből a meggyből lett tegnap gyümölcsleves.)
Minden változik...
"Még a kesztyűtartóban volt a mogyoró és a ropi, amit anyu tett oda, amikor jártunk mamit látogatni Gyönkre..." Hát... én ettől kezdtem most el sírni. Az ilyen apróságoknak tűnő, de Utolsó Törődések szaggatták az én szívemet a halála után, később, és most, amikor kipakoltam a lakást. Senki sem tudja, hogy milyen fontosak ezek. Az utolsó befőttek, csokik, nescafé, fagyasztott gyümölcs, szörp, félig szívott cigarettaszál, mert napi 4 db volt, és azt is elosztotta, stb. A gondolat, hogy már soha többé... a kézzel fogható darabok, amik után már nem lett másik...
VálaszTörlésBetty voltam
VálaszTörlésNagyon megrendítő volt olvasni most ezt. ♥♥ De jó, hogy vannak emlékek, jó, hogy vannak képek, történések, közös élmények és jó, hogy van hol visszaolvasni őket. ♥ Kicsi autódnak azt kívánom, mielőbb kerüljön jó gazdihoz. ♥
VálaszTörlés