Hosszú hétvége kicsit másképp

Már hétfőn éreztem, hogy valahogy nem jó a gyomrom. Oké, van ilyen.

Kedden ugyanez és tüsszögtem. Szerdán is.

Csütörtökön már a torkom is fájt kicsit és nem voltam a topon. (Nagyon nem, mindent elszúrtam, semmi nem jött össze, képtelen voltam koncentrálni.) Az, hogy este vissza kellett menni a márc. 15-i műsorra, már nagyon nem hiányzott. Ittam előtte egy neocitránt, majd este még egyet.

Péntekre terveztem tamási temetőt, mamit, Hőgyészen keresztanyumat, de minden maradt, mert nem voltam jól. Ment a neocitrán, és a napból húsz órát aludtam.

Ma szombat van. Reggel "influenza"-tünetmentesen ébredtem (jó, a hangom kicsit rekedtes, de nem köhögtem, nem tüsszögtem, nem volt az a levertség. Ja, úgy tíz percig ébredés után. Jött más: hasmenés... 

A suliban hányás-hasmenés és előtte influenza szerű betegséggel voltak otthon (és suliban) gyerekek. Kettő megvolt, a hányást kihagynám, akkor holnap még tudnék kicsit rápihenni a következő (roppant sűrű, 6 napos) munkahétre...