Péntek

Pénteken rókát barkácsoltunk.

Ha valaki elkészítené:

A tanórák után sulifarsang volt. Pedig délelőtt már csak vonszoltuk magunkat a kollegákkal. Néma csendben mentünk óra után a tanáriba, szó nélkül készítettük a cuccost a következő órára, majd mentünk a dolgunkra. Próbáltunk lélegezni. 

Első óra előtt jött egy kislány, hogy anyukája leírta a Krétából az órarendet, mégsem olyan órájuk lesz, hogy van ez. A vicc, hogy aznap reggel én is a Kréta alapján készítettem a dolgokat az első órára, de közben rájöttem, hogy mégsem úgy lesz. Olyan mértékben kell papíron -de papíron feltétlenül- mindennek rendben lennie, hogy teljesen más az órarend a Krétában mint a valóságban. A gyerekek és a tanítók órarendje is teljesen más, mint amit csinálunk. Papíron minden ideális és szép, ha csak annyi órám lenne -és a gyerekeknek is-, ami ott van, vígan ellennék és nem lennénk folyamatosan hulla fáradtak emiatt -és a gyerekek se lennének ennyire szörnyen leterhelve- (és emellett még hány ezer dolog van, amit meg kell csinálnunk!). (Törvényi szabályozás, hogy napi 6.5, azaz heti 32 órát vagyunk kötelesek az intézményben tölteni, de ha ez halmozódik, "lecsúsztatható". Most hétfőn 7-től fél 5-ig voltam, ezért kedden eljöttem az óráim után. Ezért van, hogy fél 1-kor lát az ember hazamenni. Ezen a héten 38 órát voltam bent -a kollegáim még többet-. A 40 órából fennmaradó 8 órát adminisztrálni kell a Krétában napi szinten, de csak 8 órát lehet, pedig az ember otthon is még hozzátesz ehhez, ha kell, pl. a barkácsolós anyagok se kúsznak fel maguktól a számítógépre, és ez csak egy apróság. Mindez megint nem panasz. És megint csak leírom, hogy aki irigyli a tanárokat, ott a lehetőség: érettségi után csak felvételizni kell egy főiskolára (ha az én munkámat irigyli, nem árt a hangszeres tudás -nálam zongora, furulya-, kell egy felsőfokú nyelvvizsga), elvégezni, és már lehet is tanítani. :) )

A. kolleganőnk sütötte -mint minden évben- a fánkot. Persze, hogy ettem, úgy raktam össze a napi kaját, hogy beleférjen.

A bosziruhám alja. Sok választásom nem volt a ruhát illetően, a ruhatáram egy része már nagy, a másik részébe még nem férek bele. De van már néhány darab, ami, ha a hasamon passzos is, de már hordható.

Amire hazaértem, hulla voltam. Olyannyira, hogy átöltöztem csak az otthoni "játszós" ruhámba, és amikor bedőltem az ágyba, a világomat sem tudtam. Hajnalban arra ébredtem, hogy valami nagyon nyomja a combomat. Hát ja: a telefonom a zsebemben maradt.