Kedd

Ma egy éve Őrség. 

Fazekaskodás Magyarszombatfán. 

Túra Hegyhátszentjakabon. 

Csíkoska és Kun Béla Őriszentpéteren. 

Ma vagyok 11 napos műtött. 

3. napja már kicsit ki tudok menni sétálni. Mondjuk öreganyám is gyorsabb nálam. 😂 Amikor indulok, a lábamban remegnek az izmok, olyan gyengék. Már a röpke séta harmadánál elfárad a külső combom, a csípőm. De ahhoz, hogy erősödjek, kell egy mini lépés kifelé a komfortzónámból. 

Ami érdekes: nincs az az energiahiány, gyengeség, fáradtság, mint a műtét előtt. Sőt az agyam is tisztább, pedig azt nem is műtötték. 🤣

Embertelenül jó étvágyam van. A műtét előtt sem volt kutya, de most! Konkrétan felkeléstől lefekvésig folyamatosan tudnék enni. Most még kímélő étrenden vagyok, de gyakorlatilag mindent iszonyat jóízűen megeszek. Anyu is, a húgom is szuper jól főz. 

Persze, hogy az a legfontosabb, hogy megerősödjek, de nem szükséges elhíznom. Egyelőre csak arra figyelek, hogy ha megettem 2 tányér levest 2 lángossal és 2 bundás kenyérrel, akkor ott legyen stop. 😅🙃😇

Februárban kezdtem a bélflóra étrendet (glutén-, tej-, cukor-, koffein-, alkoholmentes). Fogytam is tőle. Aztán amint elkezdtem szedni a hormontablettát, a Tubanist, masszívan hízni kezdtem, pedig az étrenden nem változtattam. 4.5 hónap alatt felszaladt 10 kiló. Aztán lassan lement kábé a fele.

A műtét előtti héten már diétán voltam. Hashajtással. A műtét előtti napon jött a durva hashajtás (Picoprep porral), ezen a napon már csak a 2 tasak port ihattam 6 liter bubómentes vízzel. És vitt is, szó szerint mindent. Kapásból 1.6 kilót is.

A műtét után a napján este ehettem 2 szál gluténmentes ropit (isteni volt 😂), másnap reggelit, ebédet, vacsorát. Lájtosan. Kicsit más elfoglaltságom volt (😎), amikor hazajöttem, napokig nem foglalkoztam a mérleggel. Amikor ráálltam, a műtét napi súlyomhoz (túúúdom: testtömegem) képest 4 kilóval voltam több, aztán ez szépen halad lefelé.

vacsi

Még mindig nagyon sok gáz van bennem. A lapockámból és a bordakosaramból szerencsére már kimentek a légbuborékok, de rekeszizomtól lefelé akad még bőven. A hasam még határozottan hordós, de kisebb "csoffadás" már látszik. Légtelenítek rendesen, minden pukiszülés kemény görccsel jár azon a tájékon, ahol most hiányzik a méhem, gondolom, ha rendeződnek ott bent-lent a dolgok, akkor ez a görcs is megszűnik majd.

A mai szuri teljesen érzetmentesen sikerült, és már csak egyetlen böki van vissza holnap reggel. 🙏🙏🙏

Persze az élet nem áll meg attól, hogy én lábadozom, a WC bemondta az unalmast, folyik a kifolyó csőnél, nem áll el a lehúzás után. Szóltam L-nak, aki jött is és orvosolta ideiglenesre a dolgot, nemsokára jön megint és megteszi a végleges megoldáshoz a szükséges munkálatokat. (Itt is köszönöm!)

M. ugrált nekem ma is a városba, jött sétálni is, itt is volt, ezt is köszönöm.

És anyunak is az egész napos mosogatást, főzést, pátyolgatást (is). Ma végre kitaláltuk, hogyan tudja megmosni a hajam, mert az már botrányos volt, nemcsak viszketett, hanem már fájt a fejbőröm. Sokat adott a hajmosás a jobb komfortérzetemhez.

A hőháztartásom enyhén szólva érdekes. A műtét után hőhullám szerű érzésem volt többször, ma pedig "jéghullámok" voltak, belülről kezdtem fázni, ez az érzés jött hirtelen kifelé, aztán láthatóan vacogtam.

Nem unatkozom. 😅 De a lényeg: javulgatok, még ha nagyon lassan is.