2018. október 10., szerda

Őrség 1.: Őriszentpéter

Kimondhatatlan erő van abban, amikor ember és állat korlátok, félelem és bizalmatlanság nélkül képes egymás közelében lenni a természetben. Ilyenkor a túl civilizált utazó úgy érzi végre, hogy hazaérkezett, mert a parkok, a rezervátumok, a folyók nemcsak a benne élő állatoknak és növényeknek, de az ő életének forrásai is egyben.

Balogh Boglárka

Reggel még a mohácsi arborétumomban...


... délután már az őriszentpéteri erdőszéli lakban.


Csend, béke, nyugalom...


És csodák. Bárhova nézek, bárhova lépek.











Rét. A házikó mellett.























Kis vacsora.


Tökleves.


És mini tábortűz.


Köszönöm.


9 megjegyzés:

  1. Annyira csodásak a képeid! Érzem az Őrség illatát, ahogy nézem őket. De szeretek én is ott lenni! :)A mohácsi arborétumon jót nevettem. Én itt lakom a sulinál pont, tele van fákkal, most már tudom, hogy arborétumban élek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) És ugye, milyen más, hogy már tudod: nemcsak lakótelepen, hanem egy arborétumban is élsz! :)

      Törlés
  2. Neked a mi otthonunk a csodás. Nekünk meg ez természetesnek és mindennaposnak tűnik. Helyette álmélkodunk Mohács kedvességén. Érdekes az ember, ugye?

    VálaszTörlés
  3. De szép helyeken jártál! Olyan kívánós lettem a képeidtől :D

    VálaszTörlés
  4. De szép helyeken jártál! Olyan kívánós lettem a képeidtől :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg egy csoda az Őrség. Érdemes legalább pár napot rászánni.

      Törlés
  5. Fantasztikus fotók!Szép kis gyűjtemény és mennyi-mennyi élmény!!!jó volt picit ott lenni veletek a fotók által!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán örülök, hogy benéztél hozzám. :) Köszönöm a fotó-bókot. :) Tényleg sok élmény, sok fotó, nagyon jó volt kicsit kizökkenni a megszokott hétköznapokból.

      Törlés