2017. augusztus 4., péntek

Mai edzés: hát-tricepsz

28.5 fok a lakásban, kint ezer. Nekem már a 25 fok sok, ebben a kánikulában szó szerint rosszul vagyok. Fizikailag. A legrosszabb valamiért a délelőtt. Rosszullét ájulásig, iszonyatos hányinger, szédülés... Délután se vagyok jól, de ezek a tünetek akkorra jelentősen mérséklődnek, egy részük meg is szűnik.

Reggel fél nyolc. Már edzés tervezve. Edzőterem. Persze, hogy megyek, de várni kell, egyelőre ülve elájulok. Felcopfozom a hajam, kinyitom a wc-ajtót: ha hánynom kell, szabad legyen az út. Jövök-megyek, leülök. Letusolok. Hagyom, hogy folyjon rólam a víz. Iszok. Aztán nagyon lassan alábbhagy a hányinger, érzem, hogy hamarosan elmúlik ez a hőgutás, délelőtti rosszullét. 10-kor egész jól vagyok. Összepakolom az edzőcuccomat és jöhet a terem.

Habár ott van klíma, szenvedek a melegtől. De koncentrálok a gyakorlatokra, így néha elfelejtem, mennyire melegem van.

Kezdő vagyok a teremben, ma is éreztem a csigás lehúzásnál, hogy valamit máshogy kéne. De nem jöttem rá, mit és hogyan. Aztán kellett egy súlyzó, egy srác épp az állvány előtt gyakorlatozott, megvártam, amíg végez, csak utána mentem oda.


Ment a gyakorlatom, amikor a srác odajött. Nem részletezem: megkérdezte, javasolhat-e, megmutatta, hogy tudom hatékonyabban végezni a gyakorlatot, és elmondta: figyelte a csigás lehúzásomat is, javasolt egy icicpici mozdulat változtatást és lám: a gyakorlat a helyén volt. Amikor nyújtottam, beszélgettünk még. Megköszöntem a segítséget (tényleg nagyon hálás vagyok), sőt megkértem, hogy ha megint egyszerre leszünk a teremben, és van kedve/ideje/energiája, jöjjön csak és javítson, segítsen.

Edzés itt.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése