Ha mindent leírnék, ami a hétvégén történt, holnap estig gépelhetnék. A lényeg: sok helyen jártunk, sok szépet láttam, sok jó élményt gyűjtöttem, szép volt.
Szombat
Mohács, reggeli futás
Hőgyész
Gunaras
(M-val, A-val)
Dombóvár mellett található Gunaras. Gyógyszállója van és strandja. A strand a szálloda mögött, a parkoló fizetős, de napi díjas. A strand nem nagy, pár medence van kint, sok a zöld, a végében szép mesterséges tó. Az épületben gyógyvizes medencék, szaunák, mindenki találhat kedvére való elfoglaltságot. Csúszdapark is van, ami most nem üzemelt és sajnos az úszómedence sem volt még feltöltve. A lángos drága, de mennyei (én csak kóstoltam). A kávé nagyon finom.
Döbrököz
Hazafelé megnéztük a főútról jól látható templomot. Hatalmas (!), kár, hogy zárva volt.
Hőgyész, esti séta
A következő pár kép főleg a családomnak lehet érdekes. Ők emlékeznek "A szőlőre". Volt a nagyszüleimnek egy présháza. Ez. Előtte a dédapáméké volt. Gyerekkorunk nagy részét Hőgyészen töltöttük, rengeteget voltunk a szőlőben, szalonnát sütöttünk, játszottunk. Egy gyönyörű, hatalmas diófa állt a házzal szemben, amire dédapánk egy hintát szerkesztett, óriási kilengése volt, imádtuk. A kútból ittuk a jéghideg, tiszta vizet. Nagyobbacska korunkban már az egész napos, egész rokonságos szüreteken is dolgoztunk. Kész népünnepély volt, ekkor gyűlt össze a nagy család, imádtam. Dédapám elment, aztán Papi is. A szőlőt egy német rokonunk birtokolta egy ideig. Még akkor is kedvünkre járhattunk-kelhettünk ott, kimehettünk, amikor csak kedvünk tartotta. Ma már idegen a tulajdonos. Kapu őrzi a régi birtokot. Nyitva volt, bementünk. Valószínűleg életemben utoljára.
A következő kép is családi vonatkozású. Ez a kereszt a szőlőskertek bejáratánál áll. Gyerekként vagy "A három fáig", vagy "A keresztig" mehettünk játszani. Régen dédapám gondozta, festette le fehérre, majd a nagyszüleim vették át a stafétát, ők vittek ki mindig friss virágot is a vázába. Papi már sajnos nem él, Mami már nem tud kimenni ide, így fényképen mutattuk meg neki a keresztet. Amint meglátta, összecsapta a tenyerét: "De jó, gondozza valaki!".
Vasárnap
Szedd magad eper akció. M. ötlete volt, hogy menjünk ki. Habár tegnap rendesen megszedték már, mi még 7 kilót összeböngésztünk. Maradt A-éknál is, ettünk is, jutott Pestre is a húgoméknak, a maradékból lekvár készül majd.
Kis túra a Kőkút-forráshoz:
A vize mennyei, kristálytiszta, jéghideg. Persze feltankoltunk.
Aztán boszorkányosság: ez ittennék a hajam. Vagyis egy kicsiny része. Meleg is, rengeteg is, hosszú is, nem bírtam már vele, anyu kicsit kiritkította.
Délután anyu jött Szekszárdig (onnan buszozott fel Pestre a húgomékhoz), onnan irány Mohács. Szép kis kör volt ez a hétvége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése