Hát ez nagyon spontán jött. M. azt mondta, igaz, hogy holnap lesz a névnapom, de mindketten dolgozunk holnap, így ma meghív egy névnapi sétára. Előtte pedig egy ebédre, Pécsváradon ettünk, én gyros-t, nagyon finom volt. Túra kerekedett a sétából, Óbányán, nem is akármilyen.
A zöld kereszt jelzésű úton indultunk, először a kilátóhoz mentünk. Végig kemény emelkedő, amit még a cél előtt egy még meredekebb szakasz tett igazi próbává.
A fények mesések voltak.
És a kilátás is.
A természet apró szépségeiről nem is beszélve.
Nekem a következő lett a kedvenc képem. A gépem pontosan azt látta és pontosan úgy, ahogy én. És ez nagyon ritka. A fókusz a tér közepén van, ah, nekem ez a kép egy világszám.
Folytattuk az utat, a zöld kereszt jelzésűt. Azt hittük, vannak benne ilyen kisebb emelkedők.
Tévedtünk: az egész út az első pihenőig maga a full emelkedő volt. Meseszép, de a lábainknak nagyon szokatlan, sokszor meg kellett állni pihenni.
Ez csak egy spontán túrácska volt, de ez az út egy 12 km-es körtúra része, és biztos vagyok benne, hogy azt is egyszer ki kell próbálni. Túrajelzésekből felkészülve, kipihenve, legalább egy napot rászánva.
Ezen akis részen kb. 7 km-t mentünk, sok szintemelkedéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése