Nem kozmetikázom: nekem ez a legszebb nap két hét után/óta.
Fent voltam hajnali 3-kor: mehetek haza! 😊
Felkeltem fél 6-kor: anyám, tényleg ma megyek haza! 😊😀
Hihetetlen, mennyi mindent kell itt az utazás reggelén gyorsan, "titokban" elintézni. Lopva, csendben, lábujjhegyen, óvatosan, amíg A. alszik. Nem tud a váltásról. A saját érdekében. Mert hogy néz már az ki, hogy én csomagolok, pakolok, hazautazom, ő meg nem mehet haza...
Ágyneműhúzás a kolleganőmnek, mosást kivinni, haj, "smink". Tusolás. A maradék cuccok csomagba. A csomagok kicsempészése a kapuhoz. A lehető leginkább nem feltűnő zugba, ha A. felébred és kijön, ne az legyen az első kérdése, hogy "Hova mész? Te mehetsz haza?!?!". Konyhapénz összesítés, öltözés, gyors bolt, hogy legyen V-éknak mára friss pékáru, ne bolttal kelljen kezdenie. (Tegnap főztem mára is.) És minden lépésnél figyelni, A. ébred-e már. Ha felkel, változik a program, akkor még ügyesebbnek kell lenni és közben ellátni a nénit.
Két-három óra még és jön a (meg)váltás. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése