2016. december 25., vasárnap

Vasárnap, Karácsony, Ausztria 14/3.

Éjjel hozták haza A-t, már fél 12 volt. Közben kora este leállt a fűtés, A. menye rohangált egy szerelővel, és kiolvastam a könyvet. A lány a vonaton: hát, kedveseim, aki szereti az izgalmas történeteket, a krimit, a több szálon futó cselekményeket, a több nézőpont eggyé válását, aki szeretné lerágni mind a tíz körmét, annak szívből ajánlom. Letehetetlen, az első oldaltól a legutolsóig garantált a magas pulzus, szuper jó könyv.

A. még mesélt (a maga demens módján), sütizett, aztán éjfélkor sikerült ágyba tenni. És magamat rögtön utána.

Reggel 9-kor ébredt, nagyon rossz passzban. Nehéz délelőtt volt, aztán fél 1-kor jöttek érte, vitték a lányához karácsonyi ebédre. Ide is meghívtak, de maradtam. Alaposan lezuhanyoztam, megmostam a hajam, végre nem éjjel, nem hajnalban, hanem normális időben és végre nyugodtan. Aztán bóbiskoltam egyet.

Este hozták vissza. Sírt. Beadtam az éjjeli dupla adag nyugtatót rögtön. Szerencsére hatott. Megnyugodott. A sírásból pityergés lett, majd Helene Fischer show-ja megint elvarázsolta. Újra köszönöm, Helene.


(Amellett, hogy énekelt, még egy csomó dolgot csinált a színpadon.)


Valaki mászkál az email fiókomban...

Még 11 nap.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése