Rengeteg tapasztalat kellett ahhoz, hogy örülni tudjak annak, amit ezen a képen látok. Látszólag ez egy kis reggeli, kávé, kenyér. Ám több is van itt, amiért hálás lehetek: fedél van a fejem felett. Van konyhám, ahol van áram, amivel megsüthettem azt a kenyeret, ami jó nekem. Volt pénzem, amiből megvehettem az alapanyagokat és most került bele kókuszliszt is, amit A. küldött. Anyu is itt van a képen, az ő kertjéből való a paprika. A kávéban benne van H. kedvessége, tőle kaptam Sitzendorfban. A bögrében S., volt munkaadóm figyelmessége, egyik szülinapomra ajándékozta Knittelfeldben. A papírtányért K-től kaptam. Langyosak a radiátorok, tehát ma sem fogok fázni és ki fogom tudni fizetni a fűtésszámlát.
Sokszor egyértelműnek vesszük bizonyos dolgok létezését. És csak akkor döbbenünk rá, hogy semmi nem egyértelmű, amikor érezzük a hiányát. Ekkor jövünk rá, milyen jó nekünk, ha telik reggelire, ha nem kell a parkolóban, az autóban éjszakázni, ha nem kell fázni, ha mosolyogni tudunk egy hűvös, nyirkos, szürke őszi reggelen is.
Köszönöm!
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése