Hétfő, kedd: Alice, Csodaország, a nyúl ürege...

"Alice éppen láthatta, amint a nyúl besurrant egy jókora lyukba a sövény alatt. A következő pillanatban Alice utána ugrott, meg se gondolva, hogy is kerül majd vissza onnan. A nyúl barlangja egy darabon egyenes volt, mint valami alagút, aztán hirtelenül lejtett, oly hirtelenül, hogy Alice egy szemvillanás alatt máris zuhant lefelé, egy roppant mély kútba. ... "

Hétfő:

Vásárlás az akciós pultból:

R: 1 szendvics (tegnapi maradék), keto kávé

E: a tegnapi ebéd maradéka

V: 10 deka parizer kicsit felturbózva

Mozgás: 9.5 km

Kedd:

R: 1 szendvics (vasárnapi maradék), keto kávé

E: munkahelyen, hidegtál otthonról

V: gombapörkölt, főtt tojás, mogyoró

Mozgás: 5.5 km

...

"... Vagy a kút volt roppant mély, vagy pedig roppant lassan esett lefelé, mert Alice-nek esés közben sok-sok ideje maradt arra, hogy körülnézzen, és eltűnődjék azon, mi fog vele legközelebb történni.

"Nahát - gondolta Alice -, én, aki ekkorát zuhantam, ezután egyáltalán nem félek majd attól, hogy legurulok a lépcsőről. Majd mondogatják otthon: micsoda bátor egy kislány. Sőt, akkor se fogok megnyikkanni, ha leesem az ötödik emeletről. (Ami elég valószínű.)"

Lewis Carrol: Alice Csodaországban

Valahogy így érzem magam. Mint Alice. Csodaországban. Olaszországi munkámat neveztük el Csodaországnak, mert az volt. Egy elvarázsolt, dél-tiroli, sziklába épített szálloda, különleges főnökökkel, indiai szakács kollegával, a titokzatos Heimgartennel, ahol laktam, Alberttel, a ház urával, a félig föld alatti szaunával, amit takarítottam és ahol egyszer ruhástól beleestem a 'dzsakuzziba'... De azóta is megmaradt ez a Csodaország-feeling. Két éve belenéztem a nyúl üregébe, majd ugrottam, manapság pedig még mindig tart az út, csak gyorsul az iram.

Ez az év már olyan számomra, mintha teljesen elvarázsolva történne. RTL casting, lottónyeremény, repülés, a hartheimi munka Lottinál, anyagi csőd, munkakeresés itthon, terv, hogy idén lefutok 2016 km-t, munka a Madisonban, most felszolgálás a Streetben, elég durva megélhetési gondok... Mintha kívülről nézném a saját életem. 

De abban biztos vagyok, hogy ez a zuhanás-utazás-nyúlüreges élmény szükséges út önmagamhoz. Azt pedig tapasztalom, hogy előnyömre válik: "ezután egyáltalán nem félek majd attól, hogy legurulok a lépcsőről... Sőt, akkor se fogok megnyikkanni, ha leesem az ötödik emeletről.".