2016. június 22., szerda

:)



Tegnap bent járt az üzletben T., volt madisonos (roppant fiatal) kollegám, sokat beszélgettünk. Kérdezte, hogy ide is hozom-e a kis termoszomban a speciális kávémat. :) Aztán meséltem neki, hogy itt mennyire más a hangulat, más a stílus, és hogy többek között milyen jó, hogy le lehet ülni megenni az ebédet. Erre ő:
- Hát igen, a te korodban már ez is fontos.
:)

2 megjegyzés:

  1. Ne vedd zokon, huszonéves kiscsikó koromban én is úgy néztem a negyvenesekre hogy jé... milyen öreg. Most meg azon kapom magam, hogy egyre többet gondolok arra hogy mi lesz ha nem tudok dolgozni, miből fogok élni ha nyugdíjas leszek (tekintve hogy az állami nyugdíj jelképes összeg lesz). Meg őszül a halántékom (is). Ez rettenetes!

    VálaszTörlés