Étek: itt
És este mozi (itt is köszönöm!): Éhezők viadala- A kiválasztott
Magamtól nem néztem volna meg, mert nem láttam az előző filmet, de aztán érthető volt. A sztori meglehetősen szövevényes volt (nekem), de rájöttem, ki a gonosz. A kis csapatnak kemény harctér adatott, nekem ez az olajjal elárasztós jelenet volt az egyik újdonság, hihetetlen, milyen elmés kegyetlenségeket képes kitalálni az ember egymás elpusztítására...
Láttam az előzetest, így tudtam, hol jönnek majd a mutánsok. Ezt a részt csukott szemmel ültem végig, nem bírom a szörnyeket, hónapokig, évekig képesek magukat befészkelni az agyamba és váratlan helyzetekben, legtöbbször elalvásnál vagy álmomban felbukkanni.
Ez a film is azt erősítette meg bennem, hogy a politika mennyire politika. És a sok harc, szenvedés, megpróbáltatás után megkönnyebbülés volt a happy end.
A legérdekesebb az volt ebben a moziban, hogy belenyúlt az agyamba és a szívembe, kinyitogatta a lelkem kis fiókjait és belenézett. Mintha elektródákat csatoltak volna minden kis fiókra. És a végén megkaptam a leletet. A legtöbb csillag és felkiáltójel az érzéseimmel kapcsolatos. amiket megpróbálok fejben helyretenni. De nem élem meg. Nem adom ki. Nem mutatom. Nem beszélek róluk. Ember vagyok, van bennem mindenféle: kedvesség, düh, boldogság, sértettség (...), meg kell tanulnom ezeket nem fejben megélni, hanem szívvel, és ki is mutatni. és amellett, hogy hiszem, hogy minden okkal történik, hogy minden úgy van jól, ahogy van, a legvégén átsuhant rajtam a gondolat, hogy talán mégis jó lett volna anyának lenni. majd rögtön az, hogy jó, hogy nem lettem anya. Én egy krimin is képes vagyok pityeregni, most is sírdogáltam kicsit. Jólesett volna több könny is, de hát ugye az érzelmeim kimutatását még tanulnom kell...
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése