Szombat (Elvonulás 1. nap, Mo. 14/6.)

Elvonulás. Kinek mit jelent. Engem hívogatott, szólongatott, befészkelte magát a tudatomba már nagyon régen. Hagytam, elengedtem a gondolatát. De néha-néha meg-megmoccant, mint kisbaba az anyaméhben. Jelezte, hogy ott van, hogy él, hogy fejlődik. Szerette volna, ha nem felejtem el. Nem is tudtam, mert mint ahogy a baba, ez a gondolat is folyamatosan nőtt. És ahogy fejlődött, egyre többet rúgkapált, egyre gyakrabban jelezte, hogy hamarosan megjelenik. Míg két-három hete, Ausztriában egyszer csak eljött az idő. Nem tudtam visszatartani, ott volt, előbújt teljes valójában és cselekvésre sarkallt. Képtelenség lett volna ellenállnom, hiába kezdtem volna sorolni a kifogásaimat, amiért mindez lehetetlen, nem volt visszaút. Egy erős sodrású folyóra tettem le a csónakomat, és eszem ágában sem volt az árral szemben evezni. Beültem a csónakba és hagytam, hogy vigyen a folyó. Én csak irányítgattam az evezővel: megszerveztem magamnak egy három napos elvonulást.

Senkinek nem szóltam róla. Még csak az ötletéről sem beszéltem soha senkinek. Nem voltam kíváncsi senki véleményére, mert tudtam, hogy most ezt kell tennem: szerveznem, választanom, foglalnom, utalnom, megnéznem, megtanulnom, nekivágnom, döntenem; nem szembe menni a félelmeimmel, hanem megfogni a kezét és megmutatni neki, hogy fölöslegesen kapálózik. Hogy olyas valakihez kell társul szegődnie, aki hisz benne. Beültettem hát magam mögé a csónakba, kezünkbe vettük az evezőket és elindultunk.

1. nap

Egész héten izgalommal vártam a nagy napra, de pénteken már teljesen be voltam sózva. A félelmeim velem együtt végezték az előkészületeket és még izgatottabbak voltak nálam is, szentül hitték, hogy ez egy verseny, ahol ők győznek majd, én pedig tudtam, hogy szép lassan mind egy szálig eltűnnek majd mellőlem.

Nem óhajtottam nagy faxnit csinálni a csomagolásból. Az utazótáskába került: 1 hosszú nadrág, 1 póló, egy rövid nadrág, egy sport cipő, a pizsamám, a napozós törölközőm, bikini, két bugyesz. Fogkefe, fogkrém, fogselyem, tusfürdő, sampon, balzsam. A nyári kalapom. És az iratok.

Csak szobát foglaltam, ellátást nem kértem. Az étkezésből sem szerettem volna fő attrakciót kreálni. A hűtőtáskába került: sonka, zsír, kolbász, zöldségek, egy darabka sajt, só. Kávé. Az ebédem (még itthon elkészítettem) és két főtt tojás. Elvittem még a pár szem mandulát, ami volt itthon. És két kis palack vizet.

Egyebek: két műanyag doboz, kis vágódeszka, egy kés, egy villa, egy kis kanál, egy műanyag pohár; füzet, toll, telefon (a fotók miatt), pénztárca, gyógyszer. És egy vállra akasztható könnyű kis tatyó.

A programomat még Ausztriában összeállítottam. Az útvonalat megnéztem az útvonaltervezőn és megtanultam, hogy ne kelljen GPS-t kölcsön kérnem.

Nem vittem térképet, tudtam, hogy mindent meg tudok majd oldani nélküle is.

2015. 06. 13. Mohács - ?

• 5 óra: felkelés
• OM (Ez egy dal, nekem nagyon tetszik, mert vidám, egyetlen egy mondat a szövege, ezt egy ideje eléneklem minden reggel. Felébreszt, közben ellazít, megnyugtat.)
• Meditáció: egyelőre vezetett.
• Piac.
• Bepakolás.

• 9 óra: reggeli.
• Ebéd készítés.
• Mosogatás.
• Lakás rendbetétel.
• Lecuccolás a kocsiba.
• 11 óra: indulás!

Egyszer jártam erre, akkor sem én vezettem, no de megtanultam az útvonalat. Már Pécsen egyszer eltévedtem, de mivel egyirányúvá vált az út, nem mehettem tovább, nagyon gyorsan kiderült, hogy nem a jó kereszteződésnél kanyarodtam balra. Megfordultam és mentem tovább. Innen simán ment minden. Egészen addig, amíg beértem a cél településre. A megtanult útvonal alapján rögtön itt kellett volna lennie a panziónak. De még csak az utca sem volt a környéken. Sebaj, van szám, megálltam, megkérdeztem. A fiatalember roppant rendes volt, még térképen is megmutatta, merre kell mennem (természetesen a falu másik végébe), így egyértelmű volt. Pár perc múlva meg is érkeztem.

• Kipakolás. A szoba teljesen egyszerű, de nekem az volt a lényeg, hogy legyen egy ágy, zuhanyzó, WC. Hatalmas örömömre egy olyan (klíma nélküli) szobát kaptam, ami a földszinten volt, egyetlen lépcsőfok választott el a kerttől, ahol volt asztal, szék, hatalmas, fás-füves-bokros tér. És még nagyobb örömömre olyan fekvésű volt, ahova csak a felkelő nap fénye sütött be, így hűvös volt (kint a hőmérséklet 30 fok felett, perzselő napsütéssel), 21 fok!!! Vagy ezerszer hálát adtam ezért a három nap során! Az pedig hálásan fogadott meglepetés volt, hogy találtam egy mini hűtőt a szobában, ami működött is, így biztos lehettem benne, hogy nem fonnyadnak meg a hozott zöldségek a három nap alatt :)

• Ebéd a kertben, a szoba kis balkonja előtt. Hatalmas sás bokor adott kiváló árnyékot hozzá.

• Séta 1-2-ig. Akármilyen meleg volt, a programom része volt. Fogtam hát a vizet, a telót és a kalapot és elindultam. Kábé tíz perc séta után balra néztem. A fákat. Hogy ez itt egy erdő. És akkor pár lépés után megpillantottam valamit. Valami olyan szépségeset, amilyet még életemben nem láttam. Hívott, vonzott magához. Csak tátottam a számat, álltam ott a hűvösben és halkan kimondtam: ez egy Meseerdő! Mert az volt. Mintha valami felsőbbség világította volna meg fentről az erdőt. Egy kiszáradt patakmederben vitt az út felfelé. A fények, az aranyban és ezüstben játszó levelek... Álomszép volt.

A tó felé folytattam utamat.

Mindenhol voltak információs táblák, lefotóztam és a későbbiekben ezek alapján tájékozódtam.

• 2-3: edzés.
• 3-4.30: meditáció.
• 4.30-5.30: séta.

Iszonyatos hőség volt és nagy szél.

• 5.30: vacsora (a kertben)

• 6-7: napozás.
• 7-8.30: meditáció.
• 9 óra: alvás.

Étek	Mozgás
R: 15 szem cseri, 10 deka málna	10 km séta
E: rántotta (3 tojás, 4 sonka, 3 ek zsír, 1 szelet cheddar sajt)	Freeletics 13/5: squat max+METIS
V: zöldség, sonka, 1 tojás

Napozás: 1 óra

(Folyt. köv.)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha