Hétfő, kedd (Mo. 14/1-2.)

Hétfő (hazautazás):

R: rántotta (2 tojás, 2 sz. sajt, 1 ek kókuszzsír)
E: 2 darabka kolbász, 4 sz. sonka, 3 kis répa
V: nagy marék mogyoró

Kedd:

Mozgás: Freeletics 2. hét/2. (pff, carul ment) Max (burpee-3 perc pihenő-felülés-3 perc pihenő-burpee), 4km séta.

R: 1 főtt tojás, kis kolbász, fél alma
E: tonhal saláta
Délután: marék mogyoró, 2 mini kocka étcsoki

Tegnap értem haza 14 nap folyamatos munka és egy 7 órás utazás után.
Reggel a két emelettel feljebb lakó baba ordítására és egy mosógép zúgására ébredtem fél 6-kor.

8-kor indultam a városba, ügyeket intézni (lejárt bankkártya, értesítési cím módosítás, egyéb bank ügyek, posta...

Ebédelni jöttem csak haza, aztán -mivel hulla fáradt voltam- aludtam másfél órát, majd indulnom kellett Pécsre, a pszicho megbeszélésre. Amíg a doktornőre vártam, közben is telefonáltam, ügyintéztem. Holnap reggelre kaptam időpontot a háziorvosomhoz, kérek egy labor beutalót. 

A pszicho ülésen az eddig megkezdett témákkal folytattuk. Fogok kapni egy kiegészítő gyógyszert, de ehhez kell egy májfunkció  és vas vizsgálat, amit meg is lehet ejteni, ha megyek vérvételre.

Pécsről megérkezve még elmentem bevásárolni.

Fél 8-kor értem haza. Éhes nem voltam, így nem ettem már, viszont elkészítettem a ma vacsorára tervezett karfiol pürét. Kihasználom, hogy ma képes vagyok főzni. Ha van kész étel, könnyebben leülök enni, mintha még előtte meg is kellene főzni. Sőt holnap is több dolgot kell intézzek, így, hogy kész a kaja, nem lehet kifogás, hogy nem tudok rendeset enni.

Kapok megjegyzéseket, hogy miért nem olvasom az üzeneteimet, miért nem válaszolok, miért nem veszem fel a telefont; biztosan neheztelek, haragszom (...). Észlelek dolgokat, de képtelen vagyok mindegyikkel foglalkozni. A mindennapok apró dolgai egyszerűen felemésztik minden energiámat. Ha már jártál a cipőmben, tudod, milyen, amikor semmi nem érdekel, amikor nincs humorod magyarázkodni, mert az sem érdekel. Hogy csökkenni fog a blog látogatottsága? Akkor úgy lesz. (A blogra kerülő dolgok 95%-a előre időzített bejegyzés. Még pár hete állítottam be. Egy-egy ilyen röpke bejegyzés is rengeteg időmbe és energiámba telik manapság, de le szeretném írni magamnak mementónak, hiszen ez a naplóm.) Valahol mélyen szeretném, ha lenne, aki megért, viszont igazán nem foglalkozom ezzel, mert ez sem érdekel. Tudom, hogy aki volt már ebben a helyzetben, az ért(i), aki nem, az meg érezze magát szerencsésnek. Most ez van. Nekem sem tetszik, de most ez vagyok én. 

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha