Út a cél felé 53. nap

Reggeli: 2 pufi rizs, házi sonka, uborka, kávé, zöld tea.

Délelőtt készült egy adag müzliszelet, sütős verzió és egy adag G-nak, ebben több gyümölcs van.

Ebéd: chilis bab.

Majd fogorvos. A panoráma röntgennel a hónom alatt első voltam a rendelésen. És nem gondoltam volna, hogy majd egy órán keresztül a székben fogok ülni. A röntgen alapján ugyanis kiderült, hogy habár nem ott, ahol fájt, de két egymás mellett lévő fogamban a régi tömés alatt lyuk van. A fogbél közvetlen közelében. A doki beadta a szurit, megkérdezte, fájt-e. Nem - mondtam - és meg is köszöntem. Erre azt mondja: a másodikat még ennyire sem fogja érezni. Másodiiik??? -kérdeztem. Igen, ugyanis ez nagy munka lesz. Hát nem volt semmi a munka sem, szegény fogorvos szó szerint vörös volt és izzadt a végére, én nem kevésbé. Jó négy óra múlva múlt csak el a szuri hatása, addig nem mertem enni, mert ilyenkor gyakran összeharapom a számat belül, amit nem érzek, viszont aztán nagyon tud fájni. Szóval uzsonna nem volt.

Elkészítettem és megettem a vacsorát (3 tojás, pirított házi sonka csíkok, natur saláta fűszer), aztán desszertnek megettem egy fájdalomcsillapítót. Ugyanis megőrülök, annyira fáj a két kezelt fogam. kaptam gyógyszeres alábélelést (valószínűleg ettől lettem pöttyös...) és gyönyörű, új fehér töméseket. Mondta az orvos, hogy egy-két napig még fájni fog, jövő héten kontroll (tömés miatt?), de ha gond van, hétfőn reggel rögtön menjek. Hétvégén családi strandos program, nagyon remélem, hogy addigra múló emlék lesz mindez csupán... Azt hiszem, hiába van még korán, elteszem magam vízszintbe...

(A blog szerkesztő ma sem akarja az igazságot. Vagyis az enyémet nem. Hát jó, legyen meg az ő akarata...)