Csak néhány kérdés...

Egészen biztos, hogy jól érzed magad a bőrödben?
Biztos vagy benne, hogy úgy szeretnek, ahogy vagy? És hogy saját magadat is úgy szereted?
Nyugodt szívvel öltözöl fel reggelente?
Magabiztosan nézel bele a tükörbe?
Egész biztosan jó nőnek/pasinak tartod magad?

Ha minden kérdésre "igen" a válaszod, gratulálok.

 

Ha esetleg volt 1-2 "nem" is a válaszok között, elgondolkodtál már azon, hogy változtass?

 

Annak idején én naponta többször feltettem magamnak ezeket a kérdéseket, és iszonyatosan rosszul éreztem magam. Halogattam a változtatást. Könnyebb volt megenni mindent, egyszerűbb volt betolni a nasikat, a sütiket vendégségben mint nemet mondani, hej, de mennyivel egyszerűbb volt tévézni és rágcsálni közben! De eljött az idő, amikor már annyira rosszul éreztem magam a saját megnyúlt, zsírral teli bőrömben, hogy nem néztem már tükörbe, nem mertem már ráállni a mérlegre, rettegtem, ha emberek közé kellett mennem. Utáltam magam, gyűlöltem a gyengeségemet, nem tudtam elviselni a normálisan kinéző emberek látványát. De eljött az a bizonyos "katt", és ma már emberi formám van.

 

Minden áldott nap előttem van az a borzasztó rossz érzés, minden edzés előtt látom a régi önmagam a lelki szemeim előtt, és ez rengeteg erőt ad ahhoz, hogy tudjam: miért csinálom, hogy tudjam, miért nem adom fel.

 

Főzni kell?

Meg kell választani a megfelelő alapanyagokat?

Dobozolni, csomagolni kell?

Feneket kell emelni és mozogni kell?

Le kell győzni a lustaságot?

Néha korán kell kelni, hogy beleférjen az edzés a napba?

Piszkálni fognak?

Megpróbálnak lerántani a saját szintjükre?

Kitartónak kell lenni?

Néha fájni fog?

Előre meg kell tervezni minden napot?

 

Minden kérdésre igen a válaszom.

 

De ami biztos: nem bánok egyetlen percet sem, egyetlen izzadságcseppet sem. Nem bánom a korai keléseket, az előre főzést, a dobozolást, a tervezést. Lassan megtanulom kezelni a negatív környezetet is. Ez az én testem, az én életem, senki nem érezheti jól magát az én bőrömben, csakis én. Viszont senki más nem képes az életemet és a testemet a helyes útra terelni, csakis én.  A tiédet pedig csakis te. Lehet halogatni, lehet nyavajogni, de az idő repül. Ezt egyszer kell megcsinálni, és aztán lehet egy más minőségű életet élni. Magabiztosabban, több mosollyal, Nőként. Nekem elhiheted.