Amikor egyik percről a másikra kiderül egy családtagról, hogy 1-es típusú cukorbeteg (autoimmun betegség, a szervezet nem termel többé inzulint), az egy akkora sokk, amekkorára sosem gondoltam volna. Nem részletezem: az inzulin adag és az étkezésekre lebontott szénhidráttartalom megadása, egy kinyomtatott szénhidrát táblázat, no meg a mérő és az adagoló tű, a beadás megtanítása, ennyi volt az össz információ, és jöhettek haza a kórházból. Kedden és szerdán szénhidrátszámítás "gyorstalpalót" tartottam, majd este hazautaztam, éjjelig áttanulmányoztam a szakirodalmat. Aludtam kicsit, és ma délutánra megszültem egy mintaédrendet M. igényei szerint. Hogy az anyának kicsit könnyebb legyen, legalább az elején (mert itt bizony minden gramm szénhidrát számít), és hogy soha többé ne kelljen M-nak végigsírnia az ebédet, mert olyasmit kell ennie, amit utál.
Iszonyat fáradt vagyok.
Elvánszorogtam a legközelebbi üzletbe, ahol ugye a a polcok 4/5-én élelmiszernek nem nevezhető áruk sorakoznak, de legalább kaptam darált mákot, és három kis cukkinire meg némi csiperke gombára is szert tettem.
kép
És most nekilátok a sütés-főzésnek. Mert eleve nincs kajám, és mert hétfőn már megint megyek vissza dolgozni Ausztriába, ráadásul most egy hónapra. És ahogy mostanában pörögnek az események, ki tudja, mi jön még, jobb letudni a kiviendő dolgok sütését-fagyasztását, és nem az utolsó pillanatra hagyni.
Lenmag kenyér,
mákos süti biztosan készül "kivitelre", és valami
rakott zöldséget fogok szerintem még összedobni.
Akkor hát indulhat a mandula! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése