Ez a boszi a 6. etapjára indul. De most kicsit máshogy csomagolt mint eddig. A ruháit legalábbis.
Szóval a kaja részleg megfelelő utazásos előkészítése után jöttek a ruhák és egyebek. Szépen összeszedtem a holmikat, odakészítettem - mint mindig- a nappaliban az ülőgarnitúrára, majd akkurátusan (na jó, nem vagyok ám olyan pedáns, ha csomagolásról, bőröndpakolásról van szó. . .) a szokásos fekete utazótáskába pakoltam őket. Aztán elkezdtem gondolkodni (na, ebben viszont nagyon menő vagyok!). Hova megyek? Dolgozni. Milyen időt mondanak kintre? 20 fok alattit. Akkor kell nekem az a kis sárga "strandos" felső? Nem. És a 2 pántos póló? Hát nem, elég lesz 1 is. És itt majdnem le is zártam a témát. Tettem-vettem, jöttem-mentem, hűtőt olvasztottam, és közben -mint általában- járt az agyam. Hogy mire van kint igazán szükségem. A kaját meg tudom oldani. Ruhám van kint is, egyszerűen nincs szükségem ennyire. A papucsom is iszonyat sok helyet foglal, hát itthon hagyom, veszek majd kint az ottani Kikben egyet, 3 ajró nem a világ pénze, és az maradhat is kint, nem kell minden egyes alkalommal ki-, aztán meg hazacipelni. Ami kell, amit ott nem tudok megoldani, az a súlyzó. És arra jutottam, hogy ha már a kajánál nem tettem, itt sem sz*rozok, így végül kipakoltam a fél becsomagolt ruhatáramat, és a helyükre szépen, igazán akkurátusan becsomagoltam . . . a SÚLYZÓKÉSZLETEMET! :) Igaz, hogy így 3 tatyóba fért csak be, de kit zavar? :) Itt a végeredmény:
Csípom ezt a boszit. Mert képes megoldani a dolgait, mert sosem adja fel, mert nagy dolgokra képes, és tudom, hogy meg is valósítja, amit eltervezett. Csak az egyik fele megy dolgozni, a másik fele folyamatosan dolgozik önmagán, az álmai megvalósításán. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése