Tükröm, tükröm. . .

2013 januárja óta dolgozom E-nél. Esténként elkészítem a "házi barátját", azaz vizet forralok és töltök a derékmelegítőjébe, majd beviszem a hálószobájába az ágyába.

Van ebben a szobában egy jó nagy tükör. Amikor először megláttam magam benne, tátva maradt a szám: egy jó alakú csak tátotta rám a száját belőle. Áh, torzít- gondoltam, és le is zártam a témát.

Ám minden este belenézni nagyon jó volt.

Megkérdeztem egy nap E-t, torzít-e a tükre. Szerinte nem.

Már majd' fél éve napi gondolatom, hogy vajon ez egy varázstükör-e.

Ma -takarítás közben- megkértem E-t, hadd fényképezzem már le magam a tükrében, hadd derítsem már ki, mi a helyzet.

És lőn.

A bal oldali képek a tegnap reggeliek, a jobb oldaliak a varázstükrösek. (Roppant gyorsan készültek a képek, és elfelejtettem a zoomot is átállítani. . .)

Nagyon meglepődtem, mert korántsem varázslat az, amit eddig annak gondoltam. A "varázstükör" azért varázslatos, mert tisztán és egyértelműen megmutatja nekem, örök kételkedőnek, hogy igenis büszke lehetek magamra, hogy igenis megvan az eredménye a fogyásnak, a sok edzésnek, a sok menütervezésnek, a sok kajadobozolásnak, a még Ausztriába is telepakolt fagyasztóládikának és plusz egy kajás utazótáskának, a kalóriaszámolásnak, a folyamatos tapasztalásnak, tanulásnak, fejbéli fejlődésnek. Hogy nem hiábavaló az időráfordítás, a receptek kitalálása, felkutatása, kipróbálása; hogy igenis ki lehet szabadulni a zsírbörtönből.

Amikor olyan 64-66 kilónál jártam (tavaly év elején), sokan azzal jöttek, hogy már túl vékony vagyok, mások pedig azzal, hogy "mi a francot akarsz, úgysem fog sikerülni, hiszen világ életedben dundi voltál, ez genetika!". Szívesen beszkennelném most azt a kiskori fotómat, amikor anyu mellett állok -ohne ruha- másfél évesen a gyerekszobában. Egy tündéri, tejfölszőke hajú kislány van a képen, óne zsírpárnák, óne dundiság, a bordái szinte látszanak, és az a popsi! Egy kerek, tökéletes kis hátsó! Na ez az, a hátsó, ami genetika! Tehát nem voltam kövér gyerek, nem voltam dundi sem, nyugodtan zsebre lehet tenni a genetikát!

Arra is emlékszem - nemrég láttam is egy házi videón -, hogy régen egész formás virgácsaim voltak. Tehát ha megyek tovább az utamon, igenis visszatalálhatok a régi önmagamhoz, és ki lehet hozni ebből a már majdnem zsírmentes testből, amit szeretnék.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy E-hez rendelt. Hálás vagyok, mert a tükre felnyitotta a szemem és bizonyosságot adott arról, hogy tényleg ideje elfelejteni a dagadt boszi képet, ami a fejemben él. Hálás vagyok, mert ez a varázstükör erőt adott most ahhoz, hogy folytassam tovább, amit elkezdtem. Nem ragozom tovább: köszönöm! :)))