Május elseje van. A munka ünnepe. Tavaly dolgozva "ünnepeltem". De volt idő, amikor nem volt munkám. És abszolute semmi ünnepelni valót nem találtam a dologban.
Két férfi ül a padon. Csuri részegek. Üveg a kézben, műanyag szatyor a földön. A harmadik emeleten is tisztán hallom csukott ablakoknál, mit beszélnek.
Valaki azt mondta, minden élethelyzetből lehet tanulni. Hogy mit tanulhattam most tőlük?
- Nincs olyan, hogy a hangerőt nem lehet tovább fokozni.
- Szókincsfejlesztés: számomra eddig ismeretlen kötőszavakat, káromkodásokat.
- A b..d meg "kötőszó" legeslegkülönfélébb hangsúlyozási módozatait.
- Hogy egy levegővel több ezer szótagnyi káromkodás egyszerre kimondható.
- Hogy nem az átvágott torkú, haldokló filmszereplő tud a legijesztőbben hörögni.
- Hogy a köpés olimpiai versenyszám.
- Hogy nem is értem, amikor egy évig -két diplomával- munkanélküli voltam, miért nem ily példás, nemes és egyszerű módon vezettem le a csalódottságot, az éhséget, a reménytelenséget, a kiszolgáltatottságot. . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése