A vacsora előkészítése (is) úgy zajlik, hogy előbb elkészítem a saját adagomat, mert kicsit időigényesebb, mint E-nek félbevágni, a kenyérpirító tetején átmelegíteni és megvajazni a zsömléjét, ráfektetni egy szelet (38 % sajtot tartalmazó) lapka sajtot és befedni (40 % húst tartalmazó) felvágottal.
Jól sikerült a mai vacsi. Szép is volt és finom is.
Akkor is ízlett, amikor E. velem szemben ülve az eslő falat teáját nem tudva lenyelni fuldokolni kezdett. Ízlett, amikor felugrottam, hogy sürgősségi elsősegélyben részesítsem.
Finom volt, amikor E. már nem hörgött, viszont megmutatta, mennyire kilazult a műfogsora.
Akkor is ízletesnek és szemet gyönyörködtetőnek találtam, amikor E. mozdulatai egyszerre csak lelassultak, mereven és szégyenlősen a szemembe bámulva kinyitotta a száját, beletette a kezét, és komótos magabiztossággal megmutatta a félig megrágott, már nyállal bőven keveredett, enyhén barnás színű zsömlefalattól itt-ott körbevett saját fogát, amit az imént sikerült a rágással letörnie.
Ekkor már nagyon erősen próbáltam a csodaszép vacsim maradékára koncntrálni, de E. az orrom alá dugta a fogat tanulmányozás céljából. . . Erős hittel a tányérom színeire koncentrálva kifelé hidegvért és nyugalmat sugározva konstatáltam, hogy igen: ez egy kitört fog. E. is tanulmányozta, majd letette az asztalra egy darab papírra.
Annyira, de annyira koncentráltam az én csodaszép vacsorámra, és könyörögve kértem minden égi szentet, hogy hadd maradjon meg az étvágyam, hadd egyem meg ezt a csodát, hadd ne lássam a fogat és hadd ne kelljen arra koncentrálnom! Sikerült, a kérésem meghallgatásra talált.
Igen: csodaszép, csodafinom volt a mai kis vacsorám :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése