Hajnali negyed hármas indulással hat és fél óra utazás után (egyszer álltunk meg, Parndorfban) újra itt vagyok.Most először értük el a határt világosban.
Mivel nem sokat aludtam az úton, legalább tudtam nézelődni.
Láttam teheneket legelészni a hegyoldalakban, na, ez már tényleg Ausztria hegyi fíling.
Csodaszépen ragyog a nap.
A hegyek nagy részéről eltűnt a hó, a magasabbakon azért még ott a melegítő hósipka. Zöld a fű, zöld a hegyoldal, rügyeznek a fák, a kertben nyílnak a virágok.
Tavasz van itt is, melengető, színes, illatos, csodaszép.
A teraszt nyáriasítottam: kitettem egy széket. Van itt egy nyugágy is, lehet, hogy ha ilyen csodaszép marad az idő, azt is kipróbálom ;-)
Lesznek változások a munkarendemben, lesz, hogy hat hétig otthon leszek Magyarországon, és lesz, hogy egy hónapig dolgozom itt kint. Unatkozni biztosan nem fogok. Az pedig már teljesen megszokott, hogy a születésnapomat is munkával fogom tölteni. Eddig sem haltam bele, eztán sem szándékozom. ;-)
Ebédre rántott hús volt és rizs. Naná, hogy én a tegnap elkészített és magammal hozott túrógombócomat ettem! ;-) Ha E. vitatkozni fog, amiért neki három napig kell ennie a rántott húst, a két fül módszert fogom alkalmazni. Egyébként E. még sosem hallott a túrógombócról. Hát igen: aki Schnitzeleken meg szószokon élt 85 évig...
A napi 2.5-3 liter folyadék elfogyasztására azt találtam ki, hogy délelőtt megy egy liter saját limonádé, délután háromig egy liter tea, a szokásos napi séta után pedig estig az a fél-egy liter csak lecsúszik. Ha meg mégsem, a 2 litykó akkor is megvan, azzal már jól működöm.
A hűtős és a fagyasztott kaja jól bírta a gyűrődést a hűtőtáskában. És ma az úton is ügyes voltam: reggelire (fél 8-kor) ment a bagett szendvics (saját bagettből) a tejeskávéval, és a tízóraira pakolt almát 9-kor megettem. Nyammogni-rágcsálni persze jólesett volna, de tudom, hogy nincs rá szükségem.
Pihenésre viszont nagy szükségem van. Fél 4-ig kaptam szabadidőt, úgyhogy olvasok még kicsit, aztán szunyaaa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése