Tessék. Éreztem én, hogy kezdődik és most itt van. Két hónapja totál lelkesen edzettem minden nap és öröm volt összeállítani az étrendet. Mostanában, pár napja talán minden nap szó szerint győzködnöm kell magam, hogy nekiálljak az edzésnek, és kín a heti menüt összeállítani. Nem sorolok fel okokat, mert már tudom, hogy mind csak kifogás lenne. Ez egy rendszeresen (kábé negyed évente) visszatérő dolog, hogy megcsappan az energia, a lelkesedés. De azt is tudom, hogy sosem jutok el oda (mert nem hagyom, hogy megtörténjen), hogy feladom. Ez egy ilyen nyűgös időszak, de megdumálom magammal és túl fogok lendülni rajta most is.
Valahol azt olvastam, hogy aki belevág az életmódváltásba azzal a céllal, hogy átalakítja a testét, azoknak mindössze 5 %-a az, aki kitart a végéig és eléri a célját. Nem nagy szám ez, de közéjük akarok tartozni. Senki másért nem, csakis önmagamért. Én biza akkor eldöntöttem, hogy benne leszek abban a bizonyos 5 %-ban!
és a reggeli szokásnapló olyan mértékben pipa, higy ihajj!! Tényleg közelebb vagyok, mint gondoltam, sokkal, sokkal közelebb!
Gyűjtöttem ide pár előtte-utána képet a facebook ABBC oldaláról. Ha nekik sikerült, hát nekem is fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése