A munkahét után úgy elszaladt a hétvége, mintha nem is lett volna. Megint hétfő. A tegnapi szüretes pihenőnap után ma újra edzés. De itt ásitozok és ma semmi kedvem hozzá. Ráadásul megint a Pump and burn jön, már tán harmadszor rövid időn belül. És igen, itt jönne, hogy sorolom a kifogásokat: korábban kell ma bemennem, edzhetnék délután is, tömény napom lesz, inkább csinálnék most bármi mást, a LMP-os edzők nem fognak kiabálni velem mint Shaun, hogy fókusz meg jukenduit... Hosszú ideje tartom a kaját és az edzésterveket, írtam már, hogy kicsit "belefáradtam" abba, hogy okos-ügyes-rendszeres-kajabetartó-edzésmegcsináló legyek. Lehetne lazítani, mert hogy van még 9 hónapom arra, hogy megcsináljam a bícsbadit... De ahogy röpül az idő, ez a 9 hónap is szörnyen gyorsan el fog telni. Mint a hétvége: észre sem veszem. És én idén megfogadtam, hogy nincs több kiogás, nincs több lazítás. Megígértem magamnak, hogy nincs abbahagyás meg feladás és nem lesz több újrakezdés, mert az sokkal de sokkal nehezebb és kiábrándítóbb mint a folyamatos munka. Lehet mélypont, lehet fáradtság, jöhet bármi, mennem kell tovább. Így most befejezem az ásitozást és nekiállok. Ez a 20-30 perc nem a világ, de egy fontos lépcső a célhoz vezető úton. Hajrá, kislány! Meg tudod csinálni!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése