2012. augusztus 19., vasárnap

Mai önmotivációm

Kegyetlen melegem van. Nagyon fáradt vagyok. Nemrég uzsonnáztam. Így, ahogy vagyok, ültő helyemben el tudnék aludni. Vendégségben vagyok. Csupa idealitás az edzéshez, nem? Semmi de semmi kedvem edzeni. De csak 2 nap van vissza az Asylumból. És szépen haladok. És megígértem magamnak, hogy végigcsinálom. Sőt, hogy nem csak az Asylumot, hanem megyek tovább, amíg el nem érem, amit szeretnék. Persze, hogy könnyebb lenne feladni. Egyértelmű, hogy egyszerűbb lenne enni a sütikből, és punnyadni vagy tévézni vagy bármi mást csinálni. De TUDOM, hogy ezt ma (is) meg kell csinálni. És azt is tudom, hogy csak elkezdeni nehéz. Így most azt mondtam magamnak, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, hogy most megcsinálom az edzést, és utána kifekszem napozni. De csak akkor, ha kész az edzés.

2 megjegyzés:

  1. "Semmilyen pihenés nem rendelkezik értékkel, csak az, amelyiket kiérdemelted." :) Helyes. Én ma yogázom, mert már hiányzik. :)

    VálaszTörlés