Lassan 10 éve írom a Boszorkánykonyhát. A blog felületén 128 rendszeres olvasó követ, a Facebook oldalon 3600-an (!), szó szerint a világ minden tájáról. Sok Olvasómmal személyesen ismerjük egymást, voltak, akikkel "menet közben" találkoztunk személyesen. És ritkán előfordul az is, ami ma:
Könyvesbolt. Elbúcsúzás. Majd a boltos hölgy utánam szól:
- Nem te vagy az a konyhás?
(Én:) - Boszorkánykonyha?
- Az az! Megismertem az arcodat! Takács Mea!
- Igen, én vagyok.
- Évek óta olvaslak, nagyon szeretem a blogodat!
Hát ez igazán szívmelengető, meglepő, boldogságos pillanat volt. 🤍
De jó az ilyen. :) Én a Vizicsibe konyháját írom, de még soha senki nem szólt utánam. :):):)
VálaszTörlés