Mesélő reggeli

Reggeli: két vajas-paprikás kenyér, keto kávé, némi szeder. Évek óta, majdnem minden nap. Aki olvassa a blogomat, akivel már reggeliztem együtt, megkérdezte már: ez nem unalmas? Imádom ezt az ételt, el tudnék rajta élni, meg tudnám enni reggeli után ebédre és vacsorára is. Ránézésre ez egy egyszerű étel, a kép és a reggeli mögött azonban hatalmas, pozitív érzelem-labdacs mosolyog.

Mert...

Ebben a képben benne van a fél életem. Megmutatja, milyen szerencsés vagyok. Ott vannak a keresztszüleim, akiktől a kávét kaptam névnapomra. S., az egyik volt munkaadóm, akitől a bögrém van, a kedvenc keto kávés bögrém. Nagy, szép, pontosan annyi kávé fér bele, amennyire szükségem van a reggelihez. M., aki kölcsönadta a kávéfőzőjét, mert ő nem használja, nekem meg nincs. Nem mai gép, de isteni kávét főz. Rajta van a munkám, amiből meg tudtam vásárolni az alapanyagokat a sütéshez. A húgom, akitől a tányérokat kaptam. K. néni, aki megengedte, hogy lelegeljem a kertjéből a szedret és hozzak is magamnak. A., az ő kertjéből való a paprika. Ott van a képen L., aki anno nem is szándékozta kiadni a lakását, de beszéltünk, és mégis itt lakhatom már -majdnem napra pontosan- három éve. Így van fedél a fejem felett, víz, áram egy szép, tágas lakásban. Rajta van E. is, akinél évekig dolgoztam Knittelfeldben. Hiszen akkor vettem a telefonomat, amivel a fotó készült. Megmutatja, hogy attól függetlenül, hogy nem tudom megemészteni a lisztes és tejes dolgokat, rengeteg ételt fogyaszthatok. Érzem az ízeket. Az illatokat. Habár szemüveggel, de látok, látom a színeket. Kreatív lehetek: recepteket fejleszthetek. Süthetek, főzhetek. Egészséges vagyok, tehát ehetek dolgokat, amiket szeretek. Tornázhatok, futhatok, edzhetek. A napfényre mosolyognak vissza a szedrek a tányérkában, tehát -még ha kegyetlenül meleg van is- süt a nap. Nyár van, és spóroltam annyit, hogy megengedhetem magamnak, hogy itthon maradok augusztusban. Ez a kép mesél. Arról, hogy milyen szerencsés vagyok. És arról is, hogy mindezért határtalanul hálás vagyok másoknak, magamnak, a világmindenségnek. 

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha