Hétfő, kedd

Hétfő

Tegnap megláttam és megvettem. Aldis futócipő, azaz nem ideális, de jó, egyben van, tartja a lábam, kényelmes. Az éves tervben benne van a szuper futócipő vásárlás, de azt valahogy meg kell majd spórolnom/keresnem/nyernem, mert a telefonom javítása kábé annak az árába kerül. 😕 Mindenesetre ma munka előtt felavattam. 😊

Kalamajkásan indult a reggel, kapkodósan, semmi nem vagy nem úgy jött össze, ahogy jó lett volna, de nem idegeskedtem túlzottan, hiszen minden elmúlik és minden megoldódik előbb-utóbb. Sok dolgom volt itthon is, a városban is, a nagy menésben elfelejtettem reggelizni és mire végeztem az ügyintézéssel, hangosan korgott a gyomrom. Célba vettem egy boltot, és hát cukormentes müzliszeletet láttam meg először, ami az értékei alapján is beleillett az "elmegy" kategóriába, de aztán szó szerint belebotlottam a magos pultba: és vettem egy marék mandulát. Azt a munkába vezető úton elrágcsáltam. Víz mindig van a kocsiban, le is csúszott fél liter kapásból.

Ebédre a dobozolt kajcit ettem, kissé finnyákolva: a zöldség ugyanis mostanság nem jó barátom. Egyszerűen ú-tá-lom a zöldségeket. Kínlódtam is rendesen, amíg nyammogtam a zellerszárat, no de ha ez az ebéd, akkor ez az ebéd, a sajtmártogatóssal azért letuszkoltam.

Egész nap nyári hőség volt, tűzött a nap. A munkaidőm végére hirtelen beborult és hatalmas zuhi zúdult a falura. Levettem a papucsomat és mezítláb mentem az autóig (jó meleg volt a beton 😊), esernyő szerencsére volt nálam. A kocsiban mindig van (törlő)papír is, megszárogattam kicsit a lábam, megtöröltem a papucsot, hazafelé a lábamra nyomattam a fűtést, ez a dolog is megoldva. Holnapra is mondanak zivatart, de mivel nincs vízálló cipőm, jó lesz ez így, ahogy ma is volt.

R: marék mandula

E: sajtkrém, pogácsa, zellerszár, répa

V: sült darált hús, rántotta (3 tojás)

Mozgás: 9.5km

Kedd

Meg kell jegyezzem: naponta többször hálát adok a sorsnak, hogy nem kell többet Hetzmannsdorfba mennem. 

A suliban sem egyszerű, de

- minden nap itthon lehetek

- rövidebb a konkrét munkaidő

- az itthoni időmet beoszthatom saját módomon

- nem KELL minden nap főznöm

- a suliban gyerekek vannak, akik között egyáltalán nem unalmas az élet, érdeklődnek, kérdeznek, odajönnek, beszélgetünk, és ez jó

- nem vagyok tök egyedül, sok-sok gyerek, sok-sok a kollega

- nem egy betonudvarba vagyok bezárva, az épület is tágas és szép, az udvar is, sok a szín, a fa, a virág; itthon meg ugye körbevesz az én kis mesés arborétumom

- habár a gyerekeket sem kell félteni (sőt!), mégsem hallok annyi káromkodást, negatívumot, kritikát a közel 100 gyerektől egy nap, mint amit a demens ápoltam produkálni tudott

- habár a munkaidő miatt itt is okosan be kell osztani az időt, hogy jusson a mozgásra, mégsem az van, hogy na, akkor este fél 10-től negyed 11-ig kimenő, cipő föl, aztán szaladjál a hidegben, a sötétben az 1 km hosszú faluban oda-vissza, mint egy eszelős...

- persze, hogy elfáradok az iskolában is, de közel nem annyira és nem úgy, mint kint, A. mellett

- negyed annyi házimunkám nincs itthon, itt engem nem zavar, ha néha reggelre marad a mosogatás, ha kicsit poros az ablaküveg, nem kell nálam semminek sem mindig glédába állnia, mert egyszerűen se tökéletes nem vagyok, se tisztaságmániás...

Valamiért ennek így kellett történnie, hogy két hónapra visszamentem a suliba. Egyáltalán nem bántam meg.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: sült szalonna, pogácsa, keto tea (most a zsírt kihagytam)

V: kolbászos rántotta (kis kolbi, 2 tojás, a sült szalonna zsírjából kb 1 ek), bébispenót, marék mandula

Mozgás:

-reggel súlyzós-saját testsúlyos

- séta 4.3km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha