2017. április 23., vasárnap

Ausztria 14/10., vasárnap

Ó, igenigenigen: kétjegyű a letelt napok száma!! :)

Nem írom már, mi volt, mi nem, mennyire volt nyugodt/dilis a nap. Nem akarom újra átélni, nem így akarom kiadni magamból, dög unalom lehet olvasni is, hogy fáradt vagyok, hogy nem bírom, ahogy győzködöm magam, hogy majd elmúlik...

Nem bántani vagy büntetni akarom magam azzal, hogy olyan helyen dolgozom, ahol kegyetlenül nehéz. Bármikor azt mondhatom: oké, ennyi volt, nem jövök ide vissza többet. Persze, hogy biztosan van másik munka, másik ügynökség, viszont a mérleg másik serpenyőjében ott van, amit tavaly ilyen tájban átéltem: kölcsönökből finanszírozni az életem, olyan keveset keresni, ami egyszerűen szégyen, nem enni, spórolni minden csepp vízzel, éjjel már nem olvasni, mert az áram is pénzbe kerül...

(Megjegyzés a tavalyi, otthon dolgozós életszínvonalamhoz. Megkérdeztem a könyvelőmet, R-t (persze, hogy nincs könyvelőm, R. volt osztálytársam és könyvelő), kell-e otthon adóbevallást készítenem, mert hogy dolgoztam otthon is tavaly. Felvilágosított, hogy az otthoni, alkalmi bejelentéses munka nem számít (!). És A., aki jogász, felvilágosított, hogy én jogilag be sem tettem a lábam a két mohácsi munkahelyemre. Szóval feketén kerestem a pénzt a főnökeimnek úgy, hogy jogilag ott sem voltam... Magyarország, én így szeretlek.....................................................)



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése