Ne spórolj az életeddel!

Popper Péter:

Ha valaki elkezd magával spórolni, akkor megette a fene az életének a minőségét. Nem lehet spórolni! Vagyis rizikót kell vállalni! Igenis fel kell vállalni a kockázatokat!

És én még sok-sok évvel ezelőtt ebben a teremben meséltem el - de lehet, hogy nem -, de akkor is elmesélem, mert egy makacs nyuszi vagyok, hogy rám nagyon fiatalon, tényleg nagyon sokat hatottak könyvek és filmek az én - úgy mondanám tudományosan - személyiségfejlődésemre.

Egy francia film, amiről ma már semmit nem tudok, csak azt, hogy arról szólt, hogy van egy marha jól kereső banktisztviselő, és annak a családja: feleség, két gyerek, szenilis nagypapa (nyálát csurgatja), lebénult nagynéni.

És ő tartja el, ő a tengelye az egész családnak.

És akkor jön egy influenza járvány és ő is megkapja az influenzát és vele mindent, ami ilyenkor a családfőnek jár: tehát madártejet, limonádét, stb.

Nagyon gondosan ápolják. 

Meggyógyul, az influenzának már híre s hamva sincs, de köhécsel.

És a köhécselése megmarad.

És akkor a végén elmegy - van egy gyerekkori orvos barátja - és azt mondja:

- Te, mi a fene van velem? Már rég elmúlt az influenzám és még mindig folyton köhögök!

Az orvos küldi ide - küldi oda vizsgálatra (előre-hátra), és egy délután leülnek és azt mondja az orvos: 

- Nézd, gyerekkori barátok vagyunk. Te egy erős ember vagy! Én téged nem akarlak becsapni. Tüdőrákod van.

Nagyot hallgatnak, aztán a pasi elmegy - megy a boulevard-okon és tárgyal az Istennel.

És azt mondja:

- Nézd, Uram! Én elfogadom, hogy ennyi időt mértél ki nekem.

(Megkérdezte az orvost, hogy: mennyi időm van hátra? Hát, azt nem lehet tudni, mondta az orvos, de olyan hat-nyolc hónapot még talpon maradhatsz.)

És azt mondja az Istennek:

- Én elfogadom, legyen 6-8 hónap. De ez legyen csak az enyém! Ezt én senkivel nem osztom meg.

És úgy érzi, hogy a Jóisten rábólintott, bemegy a bankba, kiszedi az összes pénzüket. Nem szól a családjának semmit, elutazik Marseilles-be.

A Marseilles-i kikötőben, egy ilyen lebujban kivesz egy szobát és elkezd ott élni.

És egyszercsak kinyílik előtte a világnak egy teljesen más része, amit ő nem ismert: matrózok, csempészek, bűnözők, kurvák, férfi prostituáltak - azoknak a világa, ahol másfajták a kapcsolatok, másfajták a barátságok, másfajták a szerelmek.

És ő egyik ámulatból a másikba esik.

Aztán átmegy Észak-Afrikába, ahol még különbeket lát, valami egészen mást, mint amit ő az európai fővárosokban megszokott.

És így telik el 5-6-7-8 hónap, és ő még mindig talpon van.

És akkor visszamegy Párizsba.

Fölkeresi az orvos barátját és azt mondja neki:

- Te ide figyelj! Vizsgálj már meg, hogy hol tart az én daganatom? Hát még mindig egész jól vagyok, pedig már elmúlt 8 hónap!

És nézi őt a haverja és azt mondja csendesen:

- Jó, hát akkor mondok neked valamit! Sose volt tüdőrákod. 

De láttam, hogy hogyan élsz, bebetonozva egy kispolgári családnak az életformájába; ami neked rettenetesen szűk, amiben szenvedsz, és rájöttem arra is, hogy te olyan hülye vagy, hogyneked egy halálos ítélet kell ahhoz, hogy ki tudd magad szabadítani ezekből a bilincsekből.

Jött egy alkalom és én meghoztam neked ezt a szívességet.

És? Mi történt?

Minden ember túlbecsüli magát!

A családod megvan.

A gyerekek már iskolába járnak, a feleségednek már udvarolnak. A nagypapa nyálzik. Stb. Minden... minden rendben van!

Kibírták nélküled az életet!

Ennyi a tanulság!

Nem kell olyan hülyének lenni, hogy egy halálos ítélet kelljen ahogy, hogy valaki merjen a szíve és a saját törvényei szerint élni.

Itt a vége a dolognak tulajdonképpen azzal, hogy nem szabad gyáván élni - én ezt nagyon komolyan mondom -, ugyanis az ifjúság, a fiatalság elhoz alkalmakat, kalandokat, érdekes helyzeteket, amiket ki lehet kerülni, csak tudni kell, hogy

SOHA TÖBBÉ NEM JÖNNEK VISSZA!

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha