Csütörtök: derült égből

Van az a pénz?

Megtehettem volna, hogy nem szólok még a munkahelyen, hogy váltok, csak akkor, ha nyit az új hely. Tegnap, amikor gyalogoltam be dolgozni, húsz perc alatt átgondoltam, mérlegeltem: ha dolgozom addig is, amíg nyit az új munkahely, pénzt keresek, amire nagy szükségem van. Ha pedig otthon maradok, pihenhetek, amire szintén nagy szükségem van. A Benjamin Franklin módszer így aztán csődöt mondott. Két nagyon fontos dolog között kellett döntenem. És az egészségem mellett tettem le a voksomat. Mert pénzt tudok szerezni, ha nagyon akarok, élelmet is, de egészséget, újra erős lábakat sajnos senki nem tud se kölcsön adni, se csomagban küldeni, se venni nekem. Anno egyetlen hetet pihentettem, egy hétig full fájdalomcsillapító adaggal dolgoztam, aztán ment gyógyszer nélkül (de még fájdalommal) a munka, tegnap viszont megint ittam a Flectort és sajnos csak egy adag volt nálam. Estére már a bal oldalon is fájt, minden porcikám a nyugalomért sikítozott. Ma amúgy is szabin lettem volna, de pénteken dupla műszak éjszakával, szombaton éjszaka, vasárnap tíztől húszig; őszintén megmondom: nem hiányzott, elképzelni sem tudom, hogy bírtam volna.

Derült égből.

Tegnap este munka után anyuért mentem a pályaudvarra. Előző este rám írt, hogy lejön. Fura volt, mert előtte meg nem tudtam rábeszélni, hogy jöjjön kicsit. Szóval derült égből este itt volt anyu. Persze hatalmas csomaggal, tele a hűtő, még epret és rózsát is hozott a kertből. És sokat segített a lakásban. No meg nem sűrűn találkozunk, jó volt beszélgetni is kicsit. Itt is nagyon köszönöm.

Ma hívott az új főnök: a barista hétfőn jön kávégépet betanítani. Így holnap csak a munkaruhát kell leadnom a régi helyen, a fizetést felvenni, más konkrét program egyelőre nincs. Van így elvileg három szabad napom. Villámcsapásként ma hulla fáradt lettem. Mintha jelzést kapott volna a testem: szabad vagy, pihenhetsz. Egész nap kínlódás volt nyitva tartanom a szememet, mintha az elmúlt egy hónap összes fáradtsága egyszerre szállt volna belém. Anyu délután hazautazott, én meg ledőltem és csak arra emlékszem, hogy melegem volt, de már aludtam is. Pár óra múlva kopogásra ébredtem.

Nagyon nem kerek mostanában az életem. Nem egy helyben toporgok, inkább azt érzem, hogy lépek egyet erre, majd kettőt arra, aztán egyet hátra, kicsi elindulok egy irányba, aztán a másikba... Látok magam körül sorsokat. Jót is, rosszat is. Amikor azt látom, hogy valaki anyagi problémák nélkül él, arra gondolok, vajon én miért nem tudom, hogy csinálják? De a leginkább az van rám hatással, amikor látom a hajléktalant, aki mosolyog; a húgom fiát, aki inzulinos cukorbeteg (és tudom, mennyit kínlódik az új inzuval és az égtelenül ingadozó vércukrával), de soha nem panaszkodik; a keresztapámat, akivel valami nagyon rossz történik manapság, de emelt fővel viseli (...). Mert hozzájuk képest nekem semmi okom panaszra. (Ez ennél azért bonyolultabb, de nem ragozom.)

R: szokásos

E: csontleves, country szelet, krumpli

V: süti (anyutól)

Mozgás: 1 km

Mérleg (reggel):

H: 66.5 kg

K: 66.5 kg

Sze: 65.5 kg

Cs: 64.9 kg

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha