2015. december 4., péntek

Péntek, Magyarország 48.

Álltam a kis bolygón. Csak az én ruháim voltak színesek, piros, kék, sárga, minden más a barna, a szürke és a vajszín ezer árnyalatában cikázott. Álltam és az arcomba nyomta az arcát. Vajszínű maszk takarta el az arc nagy részét. Kérdezett, hangtalanul.

- Miért félsz? Nem félsz? -szürcsölte. Miért teszed ezt? Hát nem fáj? 

Kinyitottam a szemem. A szívem hevesen dobogott. Ez csak illúzió. Ez a gondolat suhant át az agyamon. Csak elmeszülemény. Aludj. És aludtam.



Álltam a kis bolygón. Csak az én ruháim voltak színesek, piros, kék, sárga, minden más a barna, a szürke és a vajszín ezer árnyalatában cikázott. Álltam és az arcomba nyomta az arcát. Vajszínű maszk takarta el az arc nagy részét. Kérdezett, hangtalanul.

- Miért félsz? Nem félsz? -szürcsölte. Miért teszed ezt? Hát nem fáj? 

A feje mögött megláttam, ahogy közeleg a tömeg. Hihetetlennél hihetetlenebb barnás-szürke alakok tűntek fel némán kiabálva és mögöttük megmozdult a középbarna égbolt.

Éreztem, hogy olyan közeleg, amilyet még nem láttam.

Egyre őrültebben zúgott a szél, egyre keményebben vágta a szemembe a szürkés porszemeket. És az égbolt csak kavargott, kavargott, egyre tisztábban rajzolódott ki belőle egy végeláthatatlanul hatalmas arc, ami dühösen és hatalmas tempóban közeledett felém. Ajkai szavakat formáltak, amik morajként töltötték be a teljes bolygót.

Már hatalmas erejű szélvihar tombolt, de én csak álltam ott és figyeltem, ahogy az alakok fejvesztve rohannak a szélrózsa minden irányába. Éreztem, hogy csakis az lehet a megoldás, ha hagyom. Ha hagyom, hogy az történjen, ami, ha kizárom magam belőle, ha nem engedem a bensőmbe a történteket. 

Álltam szilárdan és egyre nyugodtabban. A porfelhő-istenség roham tempóban közeledett felém. Minden alak eltűnt, már csak ketten voltunk. Az arcom előtt dühöngő valami és én. Egyenesen a szemébe néztem. Kicsit lelassított az orrom előtt, rám villantotta szürke por szemeit, aztán áthaladt rajtam.

Tidi-tidi-tidi... Megszólalt az ébresztő.



Reggeli: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
Ebéd: halászlé (köszönöm, M. és K.!), tonhalfasírt, krumplipüré, savanyú hagyma, 1 sajtgolyó
Vacsora: 2 vajas-paprikás kenyér, marék mogyoró
Mozgás: kis séta

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése