2015. december 23., szerda

Kedd: családi találkozó, sok-sok nevetés..., Magyarország 66.


Karácsony anno és most. Kb. 10-15 éve 'szűzmária', ma 'rötyipanna'.


A húgoméknál gyűlt össze a legszűkebb család egy amolyan félig spontán, karácsony előtti, praktikus és szeretetes ebédre, pár órára. Kis egyeztetés után (anyu Hőgyészről indult, én Mohácsról) anyuval Szekszárdon találkoztunk, mindketten átszálltunk a pesti gyorsjáratra és együtt utaztunk tovább a fővárosba. A húgom és a gyerkőcei a szokásos vidámsággal, kedvesen díszített lakással, ajándékkal és szuper ebéddel vártak.


P. szokásos módon bemutatta legújabb táncmozdulatait és tornagyakorlatait, M. pedig a kamaszos bájával hódított.


Ott volt Kungfu is, a család világutazója. Ritkán van a családdal, mert hogy sok utazni valója akad, de most méltó helyet foglalt el az adventi koszorúban, a húgomékkal karácsonyozik, aztán jön velem a repülőn az új munkahelyemre, és a hazaérés után egy héttel újabb kaland várja, szintén velem, de ez meglepi :)


Ünnepi teríték, ketósnak, fényevőnek, cukorbetegnek, hagyományosan evőnek egyaránt megfelelő menü. Meg egy lesifotós, én. (Baráti körben híres vagyok a lesifotózásról. Volt régen egy buli, na ott sikerült nemhogy vicces, hanem inkább kompromittáló fotókat készítenem, sokszor jobb, ha nincs a kezemben képkészítő kézi készülék ;) )


Volt sokféle süti is, ennek 90 %-a cukormentes, nagy része darabra kiszámolt szénhidrát értékkel (M. cukorbeteg, neki tudnia kell, miből mennyit ehet meg), és anyu elkészítette a sajtgolyómat is.
Ebéd után a húgomék pontozzák az ételt. Azt hiszem, hogy Vacsoracsatának hívták azt a műsort (nem tudom, mert több éve nem tévézek), amiben ez volt. 10-ből 9-es lett a vége, a húgom nagyon örült. Bele is tette szívét-lelkét, ez érezhető volt.


Ebéd után jött a nálunk elmaradhatatlan: régi fotók nézegetése és a húgom által immáron 14 év alatt feljegyzett aranyköpések a gyerekeitől. Na ez az az igazi 'mingyábepisilekanevetéstől' életérzés, egy idő után a gyerekek már azon nevetnek, én hogyan nevetek, de most is volt olyan, hogy a húgom annyira nevetett, hogy percek kellettek, amire fel tudta olvasni az újabb szösszenetet, én meg már azon nevettem, ahogy ő nevet. 

(És ezer jó dolog volt még a napban, ezeket személyesen megköszöntem. Ha mindent le szeretnék írni, folyamatosan gépelhetnék. :) )


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha



2 megjegyzés: