Nem megy. Kövér vagyok. Hájas. Egy csődtömeg. Két napig tartottam az étrendet, de ma megettem mindent, ami a konyhaszekrényben volt. Én ezt nem bírom. Fáj. És különben is, hogy nézek ki az ezer éves melegítőmben?! Mindenki trendi ruhákban jár futni. Nekem nem telik erre. Nincs személyi edzőm. És különben is, mit keresnék én egy teremben?! Elfogyott a motivációm. Jobb lesz, ha zsíros maradok. Mindenki posztolgatja az előtte-utána képeit, de nekem sosem lesz ilyen. Mindenki be tudja tartani, hogy ne egyen mellé, csak én nem. Mindenki talál időt az edzésre, de én nem. Mindenki ügyes, kitartó, csak én vagyok ilyen béna és lusta. De hogy csinálják? Nekem miért nem megy? Pedig akarom! De... Én...
Nem kell mindenkinek jól kinéznie. Nem kell mindenkinek figyelnie az egészségére. Nem kötelező olvasni, kérdezni, tanulni, lefogyni, kilépni egy rossz kapcsolatból, másik állást keresni...
Amíg az ember tele van kérdésekkel, kételyekkel, kifogásokkal (...), addig nem olyan fontos még az a halványan kitűzött cél. Amint egyértelműen és határozottan meghoznak egy döntést: "Megcsinálom!", onnan már jön a cselekvés és így a sikerek is.
Röviden, tömören:
“Az emberek nem lusták.
Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket.”
Anthony Robbins
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése