R: 2 vajas-sós-paprikás lenmag kenyér, kávé kókuszzsírral
E: kávé kókuszzsírral
V: ld. kép
Délután elmentem a gyerekekért, a húgom két prüntyőjéért anyuékhoz. A terv az volt: vacsora után indulunk. Ám itt jön az, amiről a héten annyit írtam: a cukorbetegség és annak kiszámíthatatlan volta: Milu rögtön a vacsora után egy 2.1-es hipót produkált. Így az indulás lefújva, hipóellátás és várakozás, amíg legalább a normálnak tekinthető tartomány alsó értékét eléri a vércukor. Bevitte a gyors CH-ot, vártunk, mértünk, lassan kúszott felfelé. Csak utána pakoltunk be a kocsiba és indultunk.
Az esti 9-es inzulin szúrás Várdombon ért minket. Megálltam egy parkolóban, szúrt, evett, ivott, mehettünk tovább. Fél 10-re értünk hozzám. Már 5 fölé kúszott a vércukor. Viszont mérnem kell éjfélkor, ha akkor is hipózik, ellátni és hajnali 3-kor újra mérni. Így megy ez...
Pet szegényke már hulla fáradt volt, amire ideértünk. Azért evett még (! a kis fényevő), egy lenmag kenyeremet vajjal és sonkával és ivott egy bögre kakaót. Aztán tusolt, mesét sem kért, a jó-éjt-puszi után már békésen szuszogott. Milu is.
Ők annyira az életem részei, hogy teljesen természetes, hogy itt vannak. Nem furcsa, hogy három pár cipellő áll egymás mellett a bejáratnál, hogy itt van Tapi, Födri (a gyerekek kis állatkái) és a kis cuccaik.
Lassan kezd kibontakozni a meglepi. Tudják, hogy Orfűre megyünk, egy meseszép panzióba. Amikor meglátták a képeket, csak azt lehetett hallani: "Aztaaaa!", hosszú percekig. :)
És a programról még semmit nem tudnak. Holnap reggel mindent elmondok nekik. Remélem, Milu is vállalja az egyiket, majd nagyon ügyesek leszünk, hogy a cukor rendben legyen. Megérné, mert azt hiszem, ilyen élmény nem minden ember életében adatik meg.
Ha időm majd engedi a nagy nyaralásban, jövök a részletekkel!
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése