2015. február 23., hétfő

Hétfő (Mo. 14/8.)

Nekem könnyű... Mert már megcsináltam...
Nem tudok helyetted tervezni.
Nem tudok helyetted főzni.
Nem tudok ott állni melletted, hogy ne nassolj.
Nem tudok helyetted edzeni.
Nem tudok helyetted megváltozni.
De tudom, hogy bárki képes rá. BÁRKI. TE IS.
Indulj el.
Egyszerűen kezdj bele.
Csináld.
Ha tényleg akarod, ha tényleg döntöttél, minden nehézséget le fogsz győzni.
Ne akard holnapra, főleg ne tegnapra. Adj időt magadnak.
Szeresd magad, fogadd el magad és egyszer csak látni fogod, hogy megy a dolog.
Hinned kell magadban akkor is, ha nehéz, akkor is, ha hibázol közben.
Ez a dolog rólad szól.
Le kell győznöd önmagad.
Hogy lebonthasd a páncélt, amit magad köré növesztettél.
Tervezz.
Főzz.
Tartsd az étrendedet.
Eddz.
Mert meg tudsz változni.
Kezdj bele. Csináld.
Hogy te is elmondhasd: nekem könnyű, mert már megcsináltam.



A fenti egy régi blogbejegyzés, de ide másoltam, mert reggel eszembe jutott. Akkor, amikor felkeltem és fáradt voltam, fájt mindenem, vissza akartam kuckózni az ágyba. Akkor, amikor a kisördög a fejemben olyan friss és aktív volt, mintha neki nem lenne szüksége alvásra. Csak szajkózta, hogy jaj, szegénykém, hát feküdj vissza!, ugyan, ki kéri számon, hogy mozogtál-e ma valamit?, egy nap kihagyás az nem a világ!, és ha ma nem csinálsz semmit, ha csak úgy vagy, az igazán nem számít!... És vigyorgott, hízelgett rendületlenül.

Csakhogy már este készen volt a ceruzával felskiccelt terv mára, és én gyógyulni, élni akarok, éppen a "nem csinálok semmit", "nem találkozom senkivel", "úgysem fontos", "majd holnap" (...) típusú gondolkodástól megszabadulni. Így kupán vágtam a kisördögöt és elkezdtem élni, megélni a napomat, még ha most csak ilyen egyszerű formában is.

R: sonkás-sajtos rántotta (2 tojás, 2 sz. sonka, 2 ek mangalica zsír)
E: 2 marék sós mandula, somlói
V: halászlé, 1 vajas kornspitz




Mozgás:



Reggel nyolckor már a városban voltam. Aztán pár órát otthon, majd este 8-kor értem haza.

Majdnem napra pontosan egy éve készült az első kakaós (paleo) piskóta. És ugyanabból a csomagból ma is egy. Csak harmad adag, de megsütöttem Milánnak, a "kis" cukorbeteg keresztfiamnak. Megyek hozzájuk, szegény hadd örüljön egy kis nasinak, amiből ő is ehet és még számolnia sem kell, hiszen csak 1 g szénhidrát van egy szeletben.


Amíg ez sült, bekevertem a somlóihoz a piskótát. Amikor megsült, megcsináltam hozzá a kakaós löttyöt és bekevertem egy kornspitzet (most került bele 1 ek zsír is). Amíg sültek a kiflik, megettem az ebédet.

Végre megsült a kornspitz is. (Nem volt sok időm, időre mennem kellett.)




(Két hete elégettem az ujjamat a vasalóval, múlt héten a télűzős busós tűznél egy pernye szétégette a tenyeremet, tegnap egy kósza halszálka állt bele az ujjamba, ma a sütőnél égettem meg az egyik ujjamat és lefejeltem a konyhaszekrény ajtaját, ma vacsoránál egy halszálka úgy beleállt a felső fogínyembe, hogy alig tudtam kivadászni... Minden seb csak addig fáj, amíg be nem gyógyul... És szerencsés vagyok, hogy ennél nagyobb dolgok nem történnek.)

Majd Pécs, pszichológus.

Aztán látogatás kedves ismerőseimnél. Konkrét célból, de erről most még nem írok.

A húgom is keresett: szerdán utazom hozzájuk és amellett, hogy főz a fényevő és a cukorbeteg gyerekének, velem is egyeztette a menüt. Hálás köszönet!

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése