2015. január 18., vasárnap

Vasárnap (Au. 14/14.)

Tádááámmmm: 14/14 !!! Azért ezt nagyon jó ide gépelni :) Vége egy újabb 14 napos folyamatos melós etapnak. Ami azt jelenti, hogy megérdemelten otthon leszek két teljes hétig. Két hét szabi, háváj dizsi napfény :)

Amúgy az alvás minden szempontból ötöst kap, az itteni két hétben folyamatosan egyre jobban ment. Biztosan a fáradtság is közrejátszik, no meg hogy konkrétan alkalmazom a módszereket, amiket a pszichonőtől tanultam. (Csak az esti nyugtató teát nem ittam, az ugyanis otthon maradt...) Nem egyszerű, de a gyakorlás tényleg egyre jobb eredményt hoz.

Azért a mai még nagyon melós nap volt, de megvolt. Délután már nagyon hiányzott a friss levegő. Rábeszéltem E-t, hogy csak egy icike-picikét menjünk ki sétálni. Hideg volt, sötét, borult, mint egész nap, de végül egy órát mentünk.






Étek:

R: sonkás rántotta
E: sült szalonna, saláta, kis darab kolbász
V: sajtos rántotta




Nagyon késő van és csak ülök itt és bámulok ki a fejemből. Csöppet fáradt vagyok.

A mostani két hét alatt sok minden történt körülöttem és bennem is. 21-én lesz két éve, hogy kijárok dolgozni. E-tel beszélgettünk is erről. És elmondtam neki, amiket érzek. A jókat is, a nehézségeket is. Nekem nagyon nehezen megy beszélnem az érzéseimről, jó kis gyakorlat volt. És az volt benne az érdekes, hogy nem volt szörnyű. Nem harapta le a fejem, életben vagyok. Szóval érdemes lesz ezt is tovább gyakorolni.

Tegnap és ma jó néhány hozzám intézett üzenetre válaszoltam. Persze ne úgy képzeljétek el, hogy ajnároznak az emberek. Sokan segítséget kérnek, főleg a ketoval kapcsolatban, sokan megírják, mennyire szeretik olvasni a blogot, de bizony jönnek a kritikák is, és ez így van rendjén. Engem a kritika mindig elgondolkodtat, mert sokszor bizony külső szemlélőként teljesen máshogy látnak dolgokat, mint én. Régen megsértődtem, kikértem magamnak, sírtam, toporzékoltam, mentem panaszkodni, ma pedig egyszerűen igyekszem ebből is tanulni. És ha valaki nem pont úgy gondolkodik (akár rólam is), ahogy én, akkor sem dől össze a világ(om). Tudomásul veszem, hogy különbözünk, és pont. És most komolyan: miért kellene hogy zavarjon bárkit is, ha a sok milliárd ember közül egy-két ember véleménye más?


Ha egy bizonyos dologban biztos vagyok magamban, akkor mindegy, hogy erről másnak mi a véleménye. Persze ez csak az én saját, külön bejáratú magánvéleményem.

Facebook 
oldal: Boszorkánykonyha




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése