Hajnali 1.50-es ébresztő.
Búcsú.
Utak, autópályák.
Magyarországon zuhogó eső.
Ausztriában köd.
És ünnepnap.
R: (a buszon, St. Michaelben) fél adag csokikrém.
E: kocsonya (köszönet VL), saláta, 140g pörkölt-sós mandula
V: 2 tojás, 2 sz. sonka, 1 ek kókuszzsír, saláta
A csütörtöki pszicho megbeszélés után iszonyatosan kikészültem. Egész este és egész pénteken csak gubbasztottam a lakásban. Nem volt erőm, energiám kidugni az orromat, se felöltözni, se semmihez. Se kedvem, se erőm. Tényleg semmihez. Belevetettem magam a vitruális világba és szakcikkeket olvastam és videokat néztem mindarról, amit magamról a pszichotalin hallottam. Irtózatosan kemény ez a szembesülés magammal, vagyis azzal a valakivel, aki állítólag vagyok. Olvastam kórképekről, kezelési lehetőségekről, gyógyulási arányokról... Egész hétvégén használhatatlan voltam. Nem bírom elviselni magam, nem is várom el mostanában mástól sem.
Szombaton, vasárnap és ma voltak "tisztább" pillanataim, amikor képes voltam kicsit kinyitni a szemem és a nyomoromon kissé túllátni. Szombaton ez abban nyilvánult meg, hogy fogtam egy papír darabot és felírtam, mik azok a teendők, amik egy átlagos ember hétköznapjaihoz tartoznak, amik egy alap komfortérzetet biztosítanak. Ugyanis aznap vettem észre, gondoltam végig, hogy én Zalakaroson tusoltam utoljára... Fogat is ott mostam utoljára... Felírtam hát, mit kell megcsinálnom reggel, délután és este. Egészen apró dolgok, amik másnak rutinból mennek, nekem most eszembe sem jutnak. Vasárnap eldöntöttem, hogy nem rohangálhatok a legapróbb kis problémámmal is a húgomhoz. Ő is megmondta, és igaza van, meg kell tanulnom megállnom a lábamon, egyedül döntenem, külső segítség, vélemény nélkül. És meg kell tanulnom szembenéznem a félelmeimmel, sőt szembe menni velük. Nekimenni, felvállalni, bevállalni. Ma, amikor kiérkeztem, vendégek jöttek E-hez, mindent megcsináltam lent, utána feljöttem. Egy cikk volt még, amit otthon már nem volt energiám elolvasni, annak most nekiveselkedtem. A következőket is olvastam:
"A gyógyszeres kezelésnél lényeges említeni, hogy a hatásuk lassan, 2-4 hét alatt áll be, mellékhatásaik viszont azonnal jelentkeznek. Ezért fontos, hogy a gyógyszerszedést nem szabad önhatalmúlag, a javulás beállta előtt abbahagyni, valamint, hogy a páciensek kellő tájékoztatást kapjanak a gyógyszerszedést kísérő tünetekről: az esetek egy részében a szexuális vágy és a vizeletvisszatartás képessége csökken, hányinger, szédülés, nyugtalanság léphet fel. Gyakori mellékhatás a szájszárazság és az álmatlanság. Az első két hétben legfeljebb a nehezen tolerálható mellékhatások miatt indokolt gyógyszert váltani, hatástalanság esetén viszont a gyógyszerszedés folytatásának 4-6 héten túl nincs értelme. A sikeres antidepresszáns kezelést minimum 6, de optimális esetben 9-12 hónapig kell folytatni teljes terápiás adagban. Amennyiben a terápiát abba kell hagyni, az csak fokozatosan történhet." (forrás)
És itt azt mondtam magamnak: na, kislány, ezt nem. Idáig nem fogsz eljutni. Igaz, hogy kimondhatatlanul carul vagyok. Igaz, hogy ma is megláttam, hogy kisüt a nap, örülni akartam neki, de zokogásban törtem ki. Igaz, hogy a pokol mélyén tapicskolok az ingoványban, hogy fogalmam nincs, ki vagyok, hogy most már végképp félek mindentől és mindenkitől, elsősorban magamtól. Sőt azt is tudom, hogy lesz ez még ennél sokkal rosszabb is. De azt is tudom, hogy én döntöttem úgy, hogy ahogy eddig volt, úgy nem mehet tovább. Azt is tudom, hogy nem lesz egyszerű menet. Se nekem, sem pedig a környezetemnek. Meg akarom ismerni ezt a csajt, mert úgy gondolom, értékesebb annál, mintsem hogy diliházban kössön ki.
Vannak, akik szerint minderről nem kellene írnom a blogban. Ez az én naplóm, és szeretném pár hónap múlva visszaolvasni, amikor már sokkal de sokkal jobban leszek. És nem gondoltam volna, de ketten is megkerestek, segítséget kérve a lelki témáimban. Segíteni egyelőre magamon sem tudok, de talán, ha valaki olvassa a soraimat, ha majd látja a fejlődést, talán tud belőle meríteni. Talán az is segíthet, ha valaki, hasonló gondokkal, tudhat arról, hogy nincs egyedül a problémájával. Erőt adhat, hogy nem szégyen pszichológushoz fordulni, hogy igenis vannak helyzetek, amikor legalább az elején érdemes segítséget igénybe venni. Hogy ez nem bűn, nem gyengeség. És természetesen akit csak a receptek érdekelnek, az nem jut el ezekig a sorokig.
E. nincs jól. És ez most más, mint eddig volt. Itt most nincs hetekre tervezés vagy két hétben gondolkodás. Holnap jön az orvos, akkor már sok minden kiderül(het). Mindenesetre nem csomagolok ki...
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Szombaton, vasárnap és ma voltak "tisztább" pillanataim, amikor képes voltam kicsit kinyitni a szemem és a nyomoromon kissé túllátni. Szombaton ez abban nyilvánult meg, hogy fogtam egy papír darabot és felírtam, mik azok a teendők, amik egy átlagos ember hétköznapjaihoz tartoznak, amik egy alap komfortérzetet biztosítanak. Ugyanis aznap vettem észre, gondoltam végig, hogy én Zalakaroson tusoltam utoljára... Fogat is ott mostam utoljára... Felírtam hát, mit kell megcsinálnom reggel, délután és este. Egészen apró dolgok, amik másnak rutinból mennek, nekem most eszembe sem jutnak. Vasárnap eldöntöttem, hogy nem rohangálhatok a legapróbb kis problémámmal is a húgomhoz. Ő is megmondta, és igaza van, meg kell tanulnom megállnom a lábamon, egyedül döntenem, külső segítség, vélemény nélkül. És meg kell tanulnom szembenéznem a félelmeimmel, sőt szembe menni velük. Nekimenni, felvállalni, bevállalni. Ma, amikor kiérkeztem, vendégek jöttek E-hez, mindent megcsináltam lent, utána feljöttem. Egy cikk volt még, amit otthon már nem volt energiám elolvasni, annak most nekiveselkedtem. A következőket is olvastam:
"A gyógyszeres kezelésnél lényeges említeni, hogy a hatásuk lassan, 2-4 hét alatt áll be, mellékhatásaik viszont azonnal jelentkeznek. Ezért fontos, hogy a gyógyszerszedést nem szabad önhatalmúlag, a javulás beállta előtt abbahagyni, valamint, hogy a páciensek kellő tájékoztatást kapjanak a gyógyszerszedést kísérő tünetekről: az esetek egy részében a szexuális vágy és a vizeletvisszatartás képessége csökken, hányinger, szédülés, nyugtalanság léphet fel. Gyakori mellékhatás a szájszárazság és az álmatlanság. Az első két hétben legfeljebb a nehezen tolerálható mellékhatások miatt indokolt gyógyszert váltani, hatástalanság esetén viszont a gyógyszerszedés folytatásának 4-6 héten túl nincs értelme. A sikeres antidepresszáns kezelést minimum 6, de optimális esetben 9-12 hónapig kell folytatni teljes terápiás adagban. Amennyiben a terápiát abba kell hagyni, az csak fokozatosan történhet." (forrás)
És itt azt mondtam magamnak: na, kislány, ezt nem. Idáig nem fogsz eljutni. Igaz, hogy kimondhatatlanul carul vagyok. Igaz, hogy ma is megláttam, hogy kisüt a nap, örülni akartam neki, de zokogásban törtem ki. Igaz, hogy a pokol mélyén tapicskolok az ingoványban, hogy fogalmam nincs, ki vagyok, hogy most már végképp félek mindentől és mindenkitől, elsősorban magamtól. Sőt azt is tudom, hogy lesz ez még ennél sokkal rosszabb is. De azt is tudom, hogy én döntöttem úgy, hogy ahogy eddig volt, úgy nem mehet tovább. Azt is tudom, hogy nem lesz egyszerű menet. Se nekem, sem pedig a környezetemnek. Meg akarom ismerni ezt a csajt, mert úgy gondolom, értékesebb annál, mintsem hogy diliházban kössön ki.
Vannak, akik szerint minderről nem kellene írnom a blogban. Ez az én naplóm, és szeretném pár hónap múlva visszaolvasni, amikor már sokkal de sokkal jobban leszek. És nem gondoltam volna, de ketten is megkerestek, segítséget kérve a lelki témáimban. Segíteni egyelőre magamon sem tudok, de talán, ha valaki olvassa a soraimat, ha majd látja a fejlődést, talán tud belőle meríteni. Talán az is segíthet, ha valaki, hasonló gondokkal, tudhat arról, hogy nincs egyedül a problémájával. Erőt adhat, hogy nem szégyen pszichológushoz fordulni, hogy igenis vannak helyzetek, amikor legalább az elején érdemes segítséget igénybe venni. Hogy ez nem bűn, nem gyengeség. És természetesen akit csak a receptek érdekelnek, az nem jut el ezekig a sorokig.
E. nincs jól. És ez most más, mint eddig volt. Itt most nincs hetekre tervezés vagy két hétben gondolkodás. Holnap jön az orvos, akkor már sok minden kiderül(het). Mindenesetre nem csomagolok ki...
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Biztos vagyok benne, hogy így vagy úgy, de kilábalsz majd ebből a mocsárból.
VálaszTörlésKöszönöm :)
TörlésMiután végigettem gyakorlatilag a teljes repertoárt, és jelenleg is szedem, szerintem jogom van beleugatni.
VálaszTörlésTehát a mellékhatások inkább a régi (nagyjából 1992 előtti) antidepikre igaz. Leginkább étvágynövekedésre kell számítani, meg pasiknál kicsit lassabban működik a cerka. (Nőknél is lassabban működik aminek olyankor működni kell)
A Procaz utániakra egyre kevésbé, ami van, az is inkább a szedés első heteiben. A terápiás adagot fokozatosan kell felépíteni, abbahagyás esetén fokozatosaan kell leépíteni.
Szerintem ha valakinek komoly hangulati kilengései vannak, és szeret szenvedni, akkor semmiképpen ne szedjen antidepresszánst.
Kb olyan ez, mintha iszonyú erős fájdalmaim lennének, de én csak azért se veszem be.
Mert majd én megmutatom...
Van értelme?
Köszönöm, hogy leírtad. Szedem. Tényleg nagyon nem jó szenvedni...
Törlés