Család. Egy olyan fogalom, ami ma -szerintem- más jelentéstartalommal bír mint ezelőtt ötven évvel. Én sem vagyok már húsz éves, a magam kis életében is átértékelődött már többször a család fogalma. Sajnos a legtöbb ember sok dolgot magától értetődőnek tekint. A családját is. Én is ilyen voltam. Aztán meghalt apu, a testvére, apai nagyszüleim, dédapám, nagypapám (...), és ekkor döbbentem rá, hogy az élet véges. Mindenkié. Hogy addig kell menni hozzájuk, addig kell szeretni őket, amíg lehetőség adódik rá. Nagyon hálás vagyok érte, amiért ismerhettem a dédapámat, mind a négy nagyszülőmet, és hogy anyai nagymamám még velünk lehet. Nem halogattam hát: ma meglátogattam őket.
Bronnie Ware könyvében olvastam, hogy mekkora öröm volt neki, amikor hosszú évtizedek után édesanyja vega karácsonyt tartott a családnak Bronnie tiszteletére. Én most ugyanezt éltem át, csak a 40. szülinapomon. Anyu ugyanis ketogén tortával lepett meg. Egy nem csak egy kicsit cukros, nem csak egy kevés liszt van benne című eddigi költeménnyel, hanem amit megehetek. Azt hiszem, ez iszonyatosan nagy dolog. Hogy végre nem azzal foglalkozott, hogy mi a szokás, hogy mit szólnak mások, hanem elfogadott engem olyannak, amilyen vagyok (!), IGAZÁN örömet akart szerezni, olyan tortával, amiből végre ehetek is. Ha valaki félre tudja tenni a saját akaratát azért, hogy a másikat meglepje, örömet szerezzen, ha nem foglalkozik a saját egójával, csak a másikra koncentrál, ha nem hátrál meg a nehézségek elől és hajlandó kicsit kreatív lenni, azt hiszem, az a világon az egyik legnagyobb dolog. Ha hiszitek, ha nem, ez a hozzáállás, ez a fajta szeretet volt az egyik legnagyobb ajándék számomra ezen a kerek évfordulón.
Ha nyár vége-ősz eleje van, anyuéktól sosem jövök üres kézzel. Vázába virág, cukkini, gyümölcs, karalábé, hagyma, snidling, petrezselyem zöld... Egy hatalmas táska friss, kerti miegymással jöttem haza :)
R: kávé, vitaminok
E: a tortám, plusz 2 tojásból rántotta, saláta (és ettem anyuék pörköltjéből)
V: indiai csirke, lilahagymás cékla saláta
És megkívántam, hát megettem egy marék mandulát. Tele vagyok rendesen, majd kidurranok. De ez nem az a nehéz, álmosító, ólmos jóllakás, mint ami a szénhidrátos bebögyölések után volt. Ez kellemes, érzem, hogy tele a hasam, de ettől még teljesen jól vagyok. És nem leszek fél óra múltán éhes, sőt! :)
Az internetezés az albérletben még mindig a f.o.s. kategória aranyérmese, de pár óra alatt azért összejön egy-egy bejegyzés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése