Vasárnap

Az első kép: tegnap játék E-vel: Csinálj úgy, mintha szakács lennél! Az ottani szülinapos szerkó után ma jött a kényelmes dolgozós-takarítós-rohangálós szerkó. Ohne frizura, ohne smink, amúgy is annyira meleg van, hogy a saját bőrömet is nehezen viselem magamon.

Dolgosan telt az egész nap, és most már nem is bánom, hogy hajnali fél 5-kor randalírozó fiatalok zaja felébresztett, mert még nem tartanék sehol, ha tovább alszom (viszont az alvás most létszükséglet lett volna).

Mosás, vasalás (na, az most nem, amúgy is utálok vasalni, majd megcsinálom E-nél), bepakolás az útra, gyors bolti lista, bolt (csak víz az útra, fültisztító, arcpamacs), autómosás. Mert szegényt már belepte a por és a kosz, a költözés miatt belül sem volt már "japán szaga" (Rizsa után szabadon)... Aztán a ház előtt, a parkolóban belül is kitakarítottam, amennyire porszívó nélkül tudtam. Egész takaros lett. Onnan is mennie kellett a réginek és mindannak, amit egy éve nem használtam. Kicsi a kocsi, de embertelen mennyiségű fölösleges cuccot voltam képes ott is magammal cipelni.

Amikor feljöttem, kimentem a teraszra gyönyörködni kicsit az én kicsikémben. Két nő ment arra éppen. Az egyik:
- Nagyon szép ez a kis kocsi!
Körüljárta, megnézte az emblémáját.
- Hű, ez egy Mitsubishi! 
Még egyszer jól megnézte, be is kukucskált.
- De nagyon drága lehet egy ilyen autó! Azért van még, aki meg tudja venni...

Én lettem a "gazdag csajszi" a házban...

(Szerintem meséltem már pár dolgot arról, hogy lehetett az enyém Miss Mitsu. Kalandos volt, nem kicsit.)

Tegnap mindenféle szer nélkül aludtam. Nem volt egyszerű az elalvás, ez már egy hónapja így megy, viszont aztán nagyon mélyen aludtam.

Reggelit nem ettem, pakolás közben ment egy marék mogyoró. Igen: földi. Igen, tudom: allergén (lehet). Igen, meg fogom emberelni magam...

Holnap délután három körül lesz egy hónapja, hogy jött Iván. A szent. Meg az éje. Úgy pörgött le ez a hónap, mintha pár nap lett volna. És annyit szenvedtem, ami fél életre is elég. Fizikailag sokkal jobban vagyok, amióta magamba erőszakolom az ételt (és néha már jól is esik) és amióta -legtöbbször altatóval ugyan, de- alszom. Lelkileg? Nyugodtabb vagyok. De még mindig iszonyatosan kusza, riadt, félős, bizonytalan. Nagyon sok segítséget kapok közvetlenül vagy közvetve. Nappal elfoglalom magam, jövök-megyek, teszek-veszek. Több száz kilométert utaztam, több száz kilométert vezettem. Sokan jártak nálam, garázsvásároztam, sokaknál voltam. Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, egytől egyik kedves, barátságos, segítőkész emberek. Csodaszép és hatalmas albérletben lakom, a kocsim csillivillin itt áll a terasz előtt, egészséges vagyok, fiatal, van munkám, el tudom tartani magam, és mindezekért (is) nagyon hálás vagyok. Sőt sokakhoz képest szerencsés. 

Rengeteg mindent megtudtam, megtanultam ez az egyetlen hónap alatt magamról. Kinyílt a szemem önmagammal kapcsolatban is sok esetben. Mintha lecseréltem volna a tükrömet. Mintha most nem kínai lenne, hanem minimum velencei. Vagy belga ;-) Most már látom, hogy -mint ahogy mindenki- értékes ember vagyok. Egy kedves, csinos, fiatal nő, aki eddig ön-vak volt. Mindent és mindenkit látott, kivéve önmagát. Mindenben és mindenkiben képes volt meglátni a jót és a szépet, csak önmagában nem.

Másfél éve járok ki E-hez dolgozni. Azóta ez a harmadik hely, ahol csomagolok az útra... Eddig az első két helyről ugyanúgy ment a pakolás, de most ez is megváltozott. Nem lesz sok csomagom. Az eddigi négy helyett kettő. Egy ruhás, egy kajás. És egyiket sem agyalom/tervezem túl. Fölösleges. Nem kell három rövid nadrág, elég egy. Nem kell öt póló, elég kettő. És kaját sem készítettem a két hétre. Azt viszem csak, ami a hűtőmben van és ami nem bírná ki, amíg hazaérek két hét múlva. Majd szépen megveszi E. kint, ami kell. Ha teljes ellátásról beszélünk, akkor legyen is úgy.

G. pedig kap egy esélyt. Nem volt egyszerű döntés, nagyon nem. Igaz, hogy le kell hoznia egyenként minden csillagot az égről, igaz, hogy fogalmam sincs, hogy tudom majd feldolgozni ezt az egészet, vagy hogy egyáltalán sikerül-e, semmire nincs semmiféle garancia, igaz, hogy a legegyszerűbb (?) az volna, ha lépnék, ha kilépnék, de jó okom van rá, hogy így döntöttem. A jövőben pedig ki fog derülni, jól tettem/tettük-e.

Semmi nem ugyanolyan, semmi nem lesz már olyan, mint egy hónappal ezelőtt volt. Változunk, változnunk kell, de hiszek benne, hogy "ami az életünkbe való, az ott lesz, ami nem, az egyszer eltűnik".

R: mogyoró

E: (3-kor) rántotta (2 tojásból), paradicsom saláta.

V: rántotta (3 tojásból).