Ami velem történik, az nem egy két-három szereplős történet. Nem egy egyszerű A együtt él B-vel, akit megcsal C-vel, ezért most B szenved sztori. Ennél sokkal több a szereplő, akik közül mind egytől egyig szenved. (Kivéve néhány régi szereplőt, akiknek sikerült kilépniük ebből a "bűvkörből".) A is. Ahol az összes szereplő egy csapásra rájön, hogy hibázott, így a sok szereplőtől, a sok helyszíntől, a hirtelen sok történéstől az eddig kimerevített film egyik pillanatról a másikra egy nyüzsgő, tevékeny mozgó kép lesz. Egy olyan mozi, amelyben a történet szálai a múlt felé futnak, és eddig úgy néz ki, egyetlen gyújtópontban egyesülnek, ami valamilyen módon A-val kapcsolatos. És nem másfél-két, hanem minimum negyven évre nyúlik vissza. És ami gyűrűzhetett volna tovább, ha Szent Iván napján nem kapok egy levelet C-től (amiért örökre hálás leszek), amiben nagyon röviden és velősen felvázolta, hogy a megérzéseimnek bizony konkrét alapja van.
Említettem egy korábbi bejegyzésben, hogy A másik Föld című filmmel hasonlatos ez az egész. Bizony nem is annyira B-ről és C-ről meg a többiekről, hanem A-ról szól az egész. Akit most "a sátán a belein keresztül kifordít", aki sok embernek fájdalmat okozott már, de aki elindult a másik Földre, hogy megtudja, mi is történt valójában. Vagy hogy egy maibb film példával éljek: A holnap határa Tomjaként kapott egyetlen egy lövést, hogy újra kezdhesse. (Tudom: ez így túl kusza, de egyelőre ez az egész helyzet is ilyen. Ha vége lesz, megírom az egészet. Lesz olyan jó, mint a két film, amiket említettem.)
Kedves megjegyzést író, egyébként maximálisan igazad van: mindig kettőn áll a vásár. Ha személyesen is ismernél, tudnád, hogy bármi történik is az életemben, az első dolog, hogy végiggondolom: mit/hol rontottam el. Mindegy, hogy ez a munkával vagy a magánélettel kapcsolatos. Átgondolom, mi az, amit rosszul láthatok, amit nem vehettem észre, amit tenni lehetne, kitől/hogyan lehetne véleményt, segítséget kérni, hogy jobb legyen, hogy más legyen. A jelen esetemben is megtettem. És -mivel évtizedes gyakorlatom van a dologban- nagyon hamar sikerült is tisztán meglátnom, mik azok a dolgok, amiken változtatnom kell. Hallgatnom kell a megérzéseimre. Lazábban kell vennem az életet. Nem szabad alárendelnem magam másnak. Nem kell állandóan megfelelnem. Pontosan tudnom kell, mit akarok. Ki kell állnom önmagamért. Nem szabad "túl jónak" lennem csak azért, hogy nyugi legyen: fel kell vállalnom a vélemény-ütköztetéseket. Őszintébbnek kell lennem magamhoz. És még sorolhatnám. Sok most említett dologban már rengeteget fejlődtem önmagamhoz képest, de van még feladat bőven.
Nagy szerencsém van abból a szempontból, hogy eddig sem egy elkényeztetett hercegnőként éltem egy rózsaszín vattacukor felhő csillámló, édes kellős közepében, hanem sok nagyon kemény dolog történt már az életemben. Szerencsés vagyok, mert ezeket mind egytől egyik sikerült szinte segítség nélkül áthidalnom, így volt alkalmam kicsit jobban megismernem önmagam és bizonyos "túlélési stratégiákat" kidolgoznom. Ezért tűnhetek erősnek. Ami tény: makacs egy nőszemély vagyok, ez is sokat tud segíteni abban, ha van egy célom. A mostani elsődleges célom: összeszedni magam és fedelet szervezni a fejem fölé, talajt a lábam alá. Aki ismer, tudja, hogy meg tudom csinálni. Én is tudom. És meg is csinálom.
(Minden egyes megjegyzésnek örülök, amit a blogra írtok. Sokat tanultam Tőletek belőlük eddig is. Köszönöm!)
Nagy szerencsém van abból a szempontból, hogy eddig sem egy elkényeztetett hercegnőként éltem egy rózsaszín vattacukor felhő csillámló, édes kellős közepében, hanem sok nagyon kemény dolog történt már az életemben. Szerencsés vagyok, mert ezeket mind egytől egyik sikerült szinte segítség nélkül áthidalnom, így volt alkalmam kicsit jobban megismernem önmagam és bizonyos "túlélési stratégiákat" kidolgoznom. Ezért tűnhetek erősnek. Ami tény: makacs egy nőszemély vagyok, ez is sokat tud segíteni abban, ha van egy célom. A mostani elsődleges célom: összeszedni magam és fedelet szervezni a fejem fölé, talajt a lábam alá. Aki ismer, tudja, hogy meg tudom csinálni. Én is tudom. És meg is csinálom.
(Minden egyes megjegyzésnek örülök, amit a blogra írtok. Sokat tanultam Tőletek belőlük eddig is. Köszönöm!)
Amennyiben a "Kedves megjegyzést író, " mondattal kezdődő bekezdést nekem címezted, akkor a következőket tenném hozzá:
VálaszTörlésBlogodból sejtettem, hogy önkritikusan magadba nézel és átgondolod miben hibáztál. A csapda ott van, hogy szerintem bármennyire is átgondolja az ember, érzelmileg érintett helyzetben képtelen úgy mérlegelni, úgy átgondolni, hogy tárgyilagos tudjon maradni. Velem már megtörtént az is, hogy tudtam hogy érzelmileg érintett helyzetben hajlmos vagyok adott tényezőket nem észrevenni, és nem figyelembe venni, tehát ezt előre "beáraztam" magamnak. De ezzel túl is jártam saját eszemen, mégis megettem azt hogy minden rendben, mégis egy nap exem azzal állt elő, hogy babát vár, én meg pechjére jó voltam biológiából (matekból meg elég volt a közepes ehhez a feladathoz...) Idővel, (hónapok, évek) amikor csillapodnak a hullámok, és az ember érzelmileg el tud távolodni az adott szituációtól, sokminden világossá és érthetővé válik, ami addig nem volt az.
Maximálisan igazat adok. Kell egy kis idő, hogy rálátása legyen az embernek a dolgokra.
TörlésKedves Boszi! Így ismeretlenül is nagy sajnálom ami veled történt/történik, mivel át tudom érezni a helyzeted. Viszont az mindig felháborít egy ilyen eset kapcsán, amikor emlegetik a híres: "kettőn áll a vásár" közhelyt, hogy igenis mindkét fél hibás!!! Hát ez nem így van! Nagyon nem!!! Lehet az esetek egy részében közre játszik az , hogy elhanyagolják egymást a párok, ezért az egyik fél félre kacsint, vagy olyan elviselhetetlen természete van valakinek, hogy a párja néha máshol keres vigaszt, de egyébként ahogy tapasztaltam, illetve a környezetemben látom, javarészt: alkalom szüli a szexet!
VálaszTörlésVagy csak egyszerűen ilyen típus az illető, és akármilyen kedves, aranyos, figyelmes, odaadó párja van, akkor is meg fogja csalni, az első adandó alkalommal.
Ugyan nem ismerem a konkrét történeted, de eszedbe ne jusson saját magad vádolni, és hibáztatni a történtekért, pont a fent leírtak miatt.
El nem tudok képzelni annál megalázóbbat, mint amikor már mindenki tudja, már mindenki „arról” beszél, csak az érintett él továbbra is a rózsaszínű ködben, mit sem sejtve. Ráadásul ahogy írtad, itt nem egyszeri alkalomról volt szó, hanem hónapokon keresztül néztek hülyének. Aljas és undorító dolog.
Kívánom, hogy mielőbb helyre álljon a lelki békéd, és megtaláld azt a társat, aki mellett nem kell nap mint nap rettegni és agyalni, hogy ha nem vagytok együtt, akkor éppen kivel van és mit csinál. Mert van ilyen társ, én már tudom, sőt így utólag nem győzök hálát adni a sorsnak, hogy annak idején mertem váltani és lépni a megbocsátás helyett, mert most végre nyugodtan és boldogan élek, és végre úgy szeretnek amire mindig is vágytam.
Amennyiben én lettem megszólítva, néhány félreértést oszallsunk el:
Törlés-nem hibást, hanem felelőst említettem
-természetesen nincs az az élethelyzet, amiben ne lehetne indokot találni arra, hogy mi személy szerint miért nem vagyunk felelősek. Csak az a baj, hogy a felelősség áthárítása után ugyanúgy fogjuk tovább élni az életünket, mint előtte. Ugyanaz marad a koreográfia, csak a szereplők változnak.
-valóban nincs szükség semmiféle önvádra, viszont van a konzekvenciák levonására, és a higgadt értékelésre. És ebbe nem csak annak szabad beleférnie, hogy megsimogatom saját buksimat hogy "megcsalt ez a rohadék" bezzeg én! Lehet persze ezt is, de ezt meg minek?
Örülök, hogy sikerült megoldanod! :-)
TörlésNem is keresek hibást, sem felelőst. Ez egy élethelyzet, ami megtörtént. Nem tudok változtatni rajta. Viszont -ahogy írtad is- le lehet vonni következtetéseket, lehet változtatni dolgokon, hogy legközelebb ilyen ne fordulhasson elő. Hét hetes időtávlatból már most sok dolgot máshogy látok, és lesz ez még jobb is :-)
Törlés