Tegnap, vagyis már ma, még hajnali háromkor ültem a kis asztalomnál és néztem ki a fejemből. Aztán bekászálódtam az ágyba és nagy nehezen valamikor elaludtam. És egyszer csak arra ébredtem, hogy köhögök. Iszonyatosan. Felültem, folyt az orrom, a könnyem, miközben fuldokoltam. Minden energiámat abba kellett fektetnem, hogy levegőt tudjak venni, nem volt egyszerű, mert a levegő csak kifelé áramlott, befelé nem nagyon ment semmi. Hosszú percekig tartott, aztán sikerült egy nagyot lélegeznem. Taknyom-nyálam-könnyem egybefolyt, és csak azt éreztem, hogy az élet élni akar. Hogy lélegeznem kell. Hogy élnem kell. Mert élni akarok.
Azóta ez a dal jár a fejemben, főleg a címe, az az egyetlen szó:
Azóta ez a dal jár a fejemben, főleg a címe, az az egyetlen szó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése