Mostanában a második verziója él a képen szereplő mondatnak. bennem legalábbis most minden egyszerre történik. Igyekszem rendezni a gondolataimat, arra törekszem, hogy ne az érzelmeim vezéreljenek, hogy a múltbéli rossz tapasztalatokat ne ültessem át a jelenlegi élethelyzetembe. Szeretnék őszinte maradni magamhoz is, másokhoz is.
Tegnap (51. nap) totális összevisszaság volt bennem. Annyira felülkerekedett rajtam az érzelmi összevisszaság, keveredve a kinti két hét utáni fáradtsággal, hogy nem igazán tudtam a hétköznapi dolgokra koncentrálni. Mivel folyamatosan fáj -igen, az a bizonyos, régóta kezelés alatt álló- fogam, az itthoni két hét egyik legelsődlegesebb feladata volt, hogy elmenjek a fogorvoshoz. Újra fogágy gyulladás, újra mindennapos kezelés...
Kedden reggelire csak egy finom kávét ittam és fél liter zöld teát.
A tízórai egy kis alma volt és egy kis marék kesu.
Ebéd: főtt édesburgi, tonhal, párolt zöldség.
Uzsonna: 1 kis alma, 1 tk mogyoróvaj.
És itt kezdődött a szokásos eszméletlen éhség. Egy darabig tűrtem. Aztán ittam (vizet). Majd ettem: házi sonkát. Meg kolbászt. Meg diákcsemegét. Meg kesut. Amíg végül jóllaktam. Egyikből sem faltam fel nagy mennyiséget egyébként, de tényleg jóllaktam, így nem vacsoráztam.
Nagyon nehezen aludtam el, keveset is szundítottam, reggel mégis meglepően frissen ébredtem. Iszonyatosan hideg volt és viharos a szél, emellett szakadt az eső, így nem mentem futni. Reggel a fogorvosnál kezdtem. Kaptam beutalót panoráma röntgenre... Legalább minden fogam újra górcső alá kerül...
Ja, előtte volt reggeli. Képtelen vagyok a tervem alapján enni. Ennyi év kajára odafigyelős tapasztalattal már tudom, mikor mit és mennyit lehet, így két pufi rizs, házi sonka és retek került a tányéromra.
A fogorvostól a piac volt az útirány. Kifejezettem szerettem volna epret venni és sonkát. Kaptam is.
G-tól pedig kaptam egy csokor virágot. Imádom a házi virágokat.
A tízórai eper volt, csak úgy, mosatlanul, a dobozból, lecuppantottam a csumájáról, és annyit ettem, amennyi jólesett. Friss, házi, magyar, imádom, mézédes, most van szezonja, addig kell enni, amíg van. Őszintén megmondom: G. a saját szemével látta, hogy kerül Magyarországra a Spanyolországban szüretelt gyümölcs, hát ezért nem favorizálom a külföldről behozott dolgokat. Epret tavasszal kell enni szerintem, amikor megterem az idős bácsik, nénik kertjében.
Írtam már: képtelen vagyok a terv szerint enni. Viszont nem volt itthon kész kaja, G. ma délután kezdett, nem ártana neki is a munka előtt valami normálisat és finomat ennie. Lövésem sem volt, mi legyen, itthon most éppen nincs túl sok minden, amiből főzőcskézni lehetne. Gondolkodtam, gondolkodtam, semmire nem jutottam. Az idő viszont telt. Térültem-fordultam a lakásban, majd -már nagyon szorított az idő- egyszer csak kinyitottam a speiz ajtaját, hogy akkor most ebéd lesz. Ripsz-ropsz összedobtam egy tésztát, először hagyományos szendvics kenyér helyetti kenyérkének gondoltam, aztán pizza lett belőle. De hogy ez milyen jó döntés volt már! nagyon gyorsan egy mennyei pizza sikeredett, G-nak is ízlett :) Ééééééééés: JÓLLAKTAM vele!
Nem is voltam éhes sokáig, jóval később csak pár szem epret ettem. Aztán elrohantam a panoráma röntgenre. Szerencsére nem kellett sokat várnom, és a hölgy most is nagyon kedves és gyors volt.
Aztán edzés: Les Mills Pump 29. nap: Pump and shred. És utána helyben futottam még vagy fél órát. Gyors tusi, mosás, vacsora készítés.
Vacsorára 2 tükörtojás volt, egy adag sült csirke (gyros fűszeres) és egy tálka kínai kel saláta tökmagolajjal.
Kiteregettem és lassan megyek aludni. Irtózat, milyen viharos a szél. Remélem, nem zavar majd a zaja az elalvásban (olyan hangos, hogy úgy érzem, egy zsúfolt, forgalmas vasúti pályaudvar kellős közepén vagyok).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése